Századok – 1945-1946
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: A IX. századi magyar történet időrendjéhez 3
14 DEÉR JÓZSEF dolkodásmóddal, mely később Szent Istvánnak biztosított ily mithikus és egyben anakronisztikus szerepet. Minthogy pedig Konstantinoson kívül egyetlen bizánci, vagy más küllöldi forrás sem emlékezik meg hasonló értelemben a magyar fejedelemség keletkezéséről, ő maga pedig jó félszázaddal a honfoglalás után élt és ezekről a dolgokról mindössze annyit tudott, amennyit magyar informátora neki elmondott, errevonatkozó adatának nem tulajdoníthatunk perdöntő értéket csak azért, mert éppen ő juttatta azt korunkra. Sőt, ellenkezőleg, az a körülmény, hogy éppen ez az állítás az, mely időrendi zavart visz előadásába, erősíti a magyar hagyomány másik ágának, a zágrábi és váradi krónikáktól is támogatott P. mesternek vele ellentétes határozott tanúságát de Almo primo duce.i S Hogy az eredeti hagyomány szerint, sőt a valóságban is Álmos és nem Árpád volt az első fejedelem, annak döntő bizonyítéka, hogy nemcsak Anonymus, de az egyébként következetesen Árpádot favorizáló krónikák is Álmos és nem Árpád születésével kapcsolatban beszélik el a Turul-mondát, ő volt tehát az az ős, akinek nevéhez a fejedelemség karizmatikus indokolása kapcsolódott. A kronológiai zavar okára és természetére vonatkozó magyarázatunk teljes összhangban van azzal a forráskritikai megállapítással, mely szerint Konstantinos anakronizmusai általában nem egyebek, mint a néphagyomány mondai eltolódásai.4 4 Midőn Narsest Iréné császárnő korába helyezi, midőn Raguza két ostromát összezavarja, vagy amidőn Attilát Pipinnel hozza kapcsolatba, ez a tévedésnek pontosan ugyanaz a típusa, mint amikor Árpádot és Lebediast együtt szerepelteti, vagy amidőn a szabartoiaszfaloitöredék keletkezését a besenyőknek tulajdonítja. Összefoglalóan azt kell tehát mondanunk: Konstantinosnál Lebédia a magyarok régi, Kubán—Meotis-menti hazája, miként ezt Moravcsik Gyula egész őstörténeti irodalmunkban úgyszólván egyedül, de kútfőkritikai szempontból egyedül elfogadhatóan, már régebben vallotta.4 5 A magyarságot, mely a Kovrat-féle onogur-bolgár birodalom bukása után már itt is kazár fennhatóság alatt élt, erről a területről a VIII. század közepén egy számunkra egyelőre meg nem határozható népmozgalom mozdította ki és kényszerítette arra hogy a Dontól keletre, Atelküzüben, a magyar hagyomány Dentümogver jében telepedjék meg. A 38. fejezet lényegében a régi hazából való exodusnak és a magyarság kazár megszervezésének története, melybe Konstantinos csupán néhány késői elemet — így Árpád és a besenyők szereplését — szőtte bele. Az időbeli összevonás által, melyért persze nem ő, hanem informátora felelős, elő-43 c. 3. id. h. 38, Zágrábi-váradi krónika c. 1 : In qua gente quamplures fuere duces, sed finaliter unus ex ipsis fuit principalis forsan ab aliis propter suem nobilitatem et virtutem electus, qui nominatus est Almus. Huic in ducatu successit eius filius, qui nominabatur Árpad. (Id. h. 206. 1.) 44 Bury id. ért. 576. 1. 45 Az onogurok történetiéhez Magyar Nyelv. XXVI (1930).
