Századok – 1945-1946
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: A IX. századi magyar történet időrendjéhez 3
A IX. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNET IDŐRENDJÉHEZ 15 adása veszített ugyan világosságából, de nem végső kútfői értékéből, mely éppen a legrégibb idők magyar eredetű emlékeinek fenntartásában rejlik. Magyarázatunk helyességében megerősít az a feltűnő egyezés, mely ennek a két anakronizmusnak a kiválasztása után egyrészt Konstantinos, másrészt a magyar hagyomány, főként az e részében legkevésbbé torzult P. mester féle Gesta és a zágrábi és váradi rövid krónikák előadása között mutatkozik. A fejedelemválasztás P. mester szerint is jóval a honfoglalás előtt Dentümogyerban, azaz Konstantinos Atelküzüjében játszódik le. Lényegében helyes és egyezik Konstantinos elbeszélésével az is, amit a magyar hagyomány a törzsek hetes számáról, a régi fejedelemnélküli állapotról, azokról az időkről fenntartott, midőn „e népnek még számos vezére volt",4 6 midőn a „hét fejedelmi személy" intézte a nép dolgait. A jelen politikai aspirációinak elszínező hatása persze már P. mester elbeszélésén is megérzik,4 7 még inkább Kézai és a krónikák teljesen népfölségi szellemű4 8 s így a régi dolgokat még erősebben elferdítő előadásán. Ennek ellenére a krónikák is fenntartottak oly tudósításokat, melyek Konstantinosnál is megvannak s így a 38. fejezet és a hazai kútfők közös eredetének bizonyítékai. Kézai és krónikák megemlékeznek a „perzsa vidéken" lakó „húnokról", akik termetre és színre hasonlatosak a hazaiakhoz s tőlük csak a beszéd tekintetében különböznek, körülbelül annyira, mint a szászok és a türingiaiak.49 Hogy Konstantinos 38. fejezete és a későbbi hazai kútfők végeredményben közös forrásra, a magyar nemzeti és dinasztikus hagyományra mennek vissza s hogy nem egyebek, mint annak különböző időben történt feljegyzései, az az események és állapotok rajzában mutatkozó egyezésen kívül a szemlélet rokonságából is kiderül. Figyeljük meg, hogv milyen fontos szerepet játszik a bizánci elbeszélésben a vérségi-dinasztikus szempont, mint a fejedelmi hatalom elnyerésének indokolása. Lebedias „az ő híres vitézsége és dicső nemzetsége miatt" kap „előkelő kazár hölgyet" feleségül, hogy „gyermeke legyen tőle". Midőn a kagán magához hivatja, hogy a fejedelemségre rávegye, azzal indokolja választását, hogy ő „nemes, vitéz és bölcs". Ugyanígy a türkök választása is azért esik Árpádra, mert „bölcs tanácsú és gondolkodású, kiválóan vitéz és uralomra alkalmas". Mármost P. mester szerint is Álmos „ha-18 SS rer. Hung. I 206. 1. 47 Deér: Pogány magyarság — keresztény magyarság 175 kk. 48 Váczy Péter: A népfelség elvének magyar hirdetője a XIII. században, Károlyi Arpád-emlékkönyv (1933 ) 546. 1. 49 Kézai c. 4 (id. h. 144) és Comp. saee. XIV. с. 4, id. h. 250. 1. Erre a forráshelyre Györffy György volt szíves figyelmeztetni, úgyszintén arra is, hogy Julianus első útjának irányából következtethetően először szintén a szavárdmagyarokat kereste.
