Századok – 1945-1946
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: A IX. századi magyar történet időrendjéhez 3
12 DEÉB JÓZSEF szóbeli közlést ad vissza".3 7 Mármost a magyarság múltjának előadását a 38. fejezetben egyetlen — más információ közbeiktatására utaló —• őri sem szakítja meg s e szócska csak a fejezet legvégén, a besenyő föld folyóinak felsorolásánál fordul elő. A 38. fejezet magyar történeti elbeszélése már ezért is egyetlen informátorra utal. Bury3 8 az egész művet illetőleg arra az eredményre jutott, hogy Konstantinos általában közvetlenül iparkodott az egyes népektől információkat szerezni, hogy forrásai túlnyomóan szóbeliek s hogy különösen a régi dolgokról a néphagyomány útján tájékoztat. Ezért a üc Administrando Imperio magyar vonatkozásait a 11. és az 51. fejezet kivételével már ő is kizárólag inagvar értesülésekből magyarázta és pedig vagy Termácsnuk, Árpád dédunokájának, esetleg Bulcsu karchasnak elbeszéléséből, akiknek a közelmúltban lejátszódott konstantinápolyi látogatását a 40. fejezetben bizonyos nyomatékkal említi. Mármost okunk van arra, hogy Burvnek ezen a feltétlenül helyes megállapításán még egy lépéssel túlmenjünk s azt mondjuk, hogy a 38. fejezet a leírással járó jelentéktelen torzítás és változtatás kivételével ugyanazt a magyar történeti hagyományt rögzíti, melyet későbbi és elmosódottabb alakjában P. mester és Kézai Gestája, valamint a krónikák juttattak az utókorra. Konstantinos szerzősége és görög szövegezése ellenére is a 38. fejezet tulajdonképen nem más, mint a legrégibb magyar történeti mű, elődje a XI. századi Gestának és későbbi átdolgozásainak. Midőn őstörténészeink Konstantinos ellentmondásait tisztázni akarták, nem vetettek eléggé számot a 38. fejezet jellegével. Abba a könnyen érthető tévedésbe estek, hogy saját modern oknyomozó, tehát visszafelé következtető módszerüket erőszakolták rá önkéntelenül is forrásukra Ezért mindenáron krónikás jellegű szilárd kronológiai támpontokat kerestek egy olyan elbeszélésben, melyben ilyenek, éppen annak sajátos természete következtében nem voltak. Abból indultak ki, hogy a császárnak azokról az eseményekről kellett legjobban értesülve lennie, melyek időbelileg a legközelebb estek hozzá s ezért ezeket tekintették elsősorban hiteleseknek s ezekhez viszonyították, ezek szerint értékelték a régebbi eseményekre vonatkozó tudósításokat. Ilymódon került a IX. század kronológiájának középpontjába —- részben talán a millenneum hatása alatt is — Árpád fejedelemválasztása, mint a régi magyar történet leghizonyosabbnak látszó ténye. Konstantinosnak, illetőleg informátorának előadásmódja azonban ennek a rekonstruáló kronológiának pontosan az ellenkezője: kerek történeti elbeszélést ad, mely a régi időktől folytatólagosan halad az újabbak felé s amelyben minden adat egyetlén közös forrásra, t. i. a magyar hagyományra megy vissza s így önmagában egyenlő hitelű is. Konstantinos informátora nem időrendjére 37 Moravcsik: Bvzantínolurcica I 211. 1. 38 Id. ért. id. h."
