Századok – 1945-1946
Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147
A .DINASZTIKÜS ELV A ROMÁN ÁLLAMFEJLŐDÉSBEN 173 követelő — nagynénjével!4 8 Más esetben már nem is az a fontos, hogy valaki az ország régi dinasztiájának, hanem, hogy egy valamilyen dinasztiának tagja legyen. Petru Schiopul például, aki, miután a szultán loan eel Cumplit kivégzése után Moldva vajdaságába ültette, „dominus ас verus haeres"-nek címezte magát, a — havaselvi vajda, Mircea fia volt. Esetén, s az utána következő még különösebbeken már senki sem ütődött meg; száz évvel azelőtt ilyesmi egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. * Összefoglalván vizsgálódásaink eredményeit, megállapíthatjuk, hogy a román államfejlődés első századaiban, amikor az ország az uralkodó „öröklött birtokának", az uralkodás pedig egy család vérszerinti leszármazóiban öröklődő képességnek számítolt, az államfői méltóság betöltése mindkét vajdaságban a dinasztikus elv széles értelmezésű, de szigorú és következetes érvényesítésével történt. Uralkodó nem lehetett más, mint a dinasztia egyenes férfiági leszármazója. A leszármazás kritériumának a közvetlen vérségi kapcsolatot tekintették, s ezen felül más korlátozást nem ismertek. Tehát egyrészt törvényes és törvénytelen ivadékok, másrészt a család összes — fel- és Jemenő, vagy oldalági — férfitagjai egyaránt igényt emelhettek az uralomra. Azok az időnként megismételt kísérletek, melyek az illetékesség körét a primogenitura elvének megfelelően igyekeztek szűkíteni, nem vezettek eredményre. A dinasztikus öröklés elvének román földön honos formája csupán egyetlen korlátozó szempontot ismert: a testi alkalmatlanság (csonkaság, tisztátalanság) kritériumát, melynek fogalma utóbb — korszakunk vége felé, vagy inkább már a fejlődés következő szakaszán — a nyugati országok idoneitas-tanához hasonlóan, de annál jóval kisebb mértékben, vallási-erkölcsi tartalmakkal (istentelenség, hatalommal visszaélés) bővült. Az öröklés szabályainak ez a nagyon tág megfogalmazása ismétlődő zavarokra vezetett. A dinasztia tagjai, akik elvben egyforma joggal pályázhattak az uralomra, minden eszközt megragadtak, hogy vetélytársaiktól megszabaduljanak. Ezekben a családi küzdelmekben az ország népe nem vett részt, mert a trónbetöltés kérdését az érdekeltek magánügyének tekintették, melybe közembernek nincs joga beleavatkozni, legfeljebb abban az esetben, ha maga is valamelyik igényjogosult kíséretének tagja s mint ilyen, urának érdekeit képviseli. Kétségtelen, hogy ezek a körülmények alapvetően fontos hatást gyakoroltak a román államok fejlődésére. Míg egyfelől a dinasztia puszta megléte bizonyos állandóságot, folytonosságot jelentett az álamélet kezdeti szakaszán, amikor állam és társadalom szilárd felépítésű, intéményes keretek híján, a belső alapvetés, az elsődleges osztódás szétfolyó állapotában volt, addig másfelől az 48 Filitti: Bánátul Olteniei 53. 1. < •
