Századok – 1945-1946

Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147

154 'ELEKES LAJOS csolat alapján emeltek igényt az uralomra, mind az öten eredménynyel. A három elsőt később, a XVIII. században már törvényes leszármazónak vélték, a két utolsónak törvénytelenségét azonban akkor sem vonták kétségbe.12 Ügy látszik, a vajdák részéről idővel történtek kísérletek törvényes és törvénytelen ivadékaik megkülönböztetésére. Okleveleik záradékában például, ahol a megerősítők, illetőleg tanúságtevők élén rendszerint fiaikat sorolták fel, a házasságon kívül születetteket általában nem említették. Kérdés azonban, jogi meggondolásból-e, vagy egyszerűen azért, mert nem volt róluk tudomásuk. Akármint volt, ez az uralom betöltésére nézve semmiféle következménnyel nem járt. Az események ismeretében nemcsak Moldvára és a XVI. század derekára, hanem mindkét vajdaságnak egész megelőző fejlődésére nézve helytállónak kell minősítenünk Reychersdorfer György császári követ helyszíni adatgyűjtésen alapuló jelentését: „a törvényes és törvénytelen fiúivadékok egyaránt öröklik apjuktól az uralmat". Ez a körülmény egyébként már Chalkokondylas figyelmét felkeltette, aki Havaselvén I. Mircea érzékiségét okolta érte: „sok ágyast tartott s azoktól nemkevés törvénytelen fia született; ezektől származtak a dákok fejedelmei".13 Hasonlóan szól Forgácli Ferenc, a XVI. század derekának vajdasági vonatkozásokban is jólértesült, élesnyelvű' és kesernyésen kritikus szellemű magyar történetírója, mindjárt elmagyarázván azt is, mimódon lehetett megkülönböztetni a házasságon kívül született vajdafiakat más, közönséges emberektől. „Ennek a népnek az a szokása — olvassuk —, hogy a fejedelem szabadon közösül a nemesek leányaival. Ha azután ezek fiút szülnek, gyermekük testébe valami jelet égetnek. . ,"14

így tudja különben Reychersdorfer is, idézett elbeszélését a következőképen folytatván: „Ha ezen a földön trónörökös, vagy herceg születik, tüzes vassal megbélyegzik, hogy erről a jelről férfikorában biztosan felismerhető legyen." Forrásunk szerint tehát jelzésekre azért volt szükség, mert a házasságon kívül született vajdafiak, akiket az udvarban nem ismertek, máskép nehezen tudták volna igazolni származásukat. Holott ezt kétségkívül megkövetelték tőlük, főleg olyankor, ha érett korban, teljes ismeretlenség s valamely egyszerű foglalkozás homályából Téptek elő igényeikkel. Hamisítások, vitatható esetek így is akadtak, különösen a XVI. században, amikor a dinasztikus elv ereje már csökkenni kezdett és az ellenőrzést sem vették talán olyan komolyan, mint előzőleg. Tanulságos ebből a szempontból a nagy havaselvi uralkodó, Neagoe Basaraba esete, aki tudvalevőleg azon a címen került uralomra, hogy IV. Basaraba T'epeluç gyermeke (innen második neve, melyet állítólagos apja után, uralkodó 12

V. ö. Filitti i. m. 50. 1. 13

Bonni kiad. 78. 1. — Reychersdorfer: Schwandtner: Scriptores rerum hungaricarum veteres ac genuini III. (Tyrnaviae, 1765) 242. 1. 11 Ed. Majer F., Mon. Hung. Hist II. Scriptores XVI. (Pest, 1866) 220. 1.