Századok – 1945-1946
Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147
A .DINASZTIKÜS ELV A ROMÁN ÁLLAMFEJLŐDÉSBEN 155 korában vett csak fel az eredeti, nem uralkodói csengésű Xeagoe helyett). Ha ez a beállítás igaz, akkor törvénytelen gyermek volt, törvényesen ugyanis a craiovai bánok nemzetségéből származott. A dolog azonban kétes, mert Nifon pátriárka életrajza, mely az ő személyes rendelésére készült, világosan azt mondja róla, hogy bojárfiú volt és fejedelmi származásáról semmit sem tud. Elképzelhető tehát az is, hogy Neagoe nem volt T epeluç gyermeke, és maga vagy családja költötte a törvénytelen származás meséjét, mert csak ezen az úton juthatott az áhított hatalom birtokába. Egybevetve az adatokat, valószínűbbnek lászik mégis az a feltevés, hogy IV. Basaraba benső kapcsolatban állt a báni család egyik asszonytagjával s ennek gyümölcse lehetett Neagoe. Bizonyos, hogy törvénytelen származásának nyugati fogalmak szerint inkább hátrányos hírét maga terjesztette uralkodói igényeinek alátámasztására, s hogy esete, mely egyfelől világos példa a dinasztikus elv átütő erejű érvényesülésére még a bomlás korának: a XVI. század elejének román államfejlődésében is, másfelől megmutatja, milyen bizonytalanságokkal kell rámolnia annak, aki e kor román uralkodóinak származásával, jogaik valóságos vagy fiktív forrásával tisztába akar jönni.15 Hasonlóképen tisztázatlan a moldvai Alexandru Lâpuçneanu eredetének kérdése, aki udvari történésze, Eftimie apát szerint (III.) Bogdan vajda fia — kétségkívül: törvénytelen fia — volt, csakhogy uralomra jutásáig „rejtőzött, mint a hajnalcsillag a föld alatt". A problémát itt az okozza, hogy pár évvel utóbb Azarie, Petru Schiopul udvari történetírója, akitől tehát szintén elvárható volna, hogy tisztában legyen az előző uralkodók kilétével, mitsem tud az Eftimie-féle költői származtatásról; szerinte Lâpuçneanu ,,egy bojár", akit társai, lengyelországi száműzöttek emeltek vajdának maguk fölé. S kétségtelen, hogv maga Lâpuçneanu sem érezte elegendőnek a jogalapot, melyet állítólagos származása biztosított számára : sietett nőül venni egyik elődjének, Rareç Péternek leányát (vagyis, ha valóban III. Bogdan fia volt: elsőfokú unokatestvérét), ami arra vall, hogy születése mellett jónak látta másfajta kapcsolatot is teremteni az uralkodóházzal.10 Valamivel még később, a dinasztikus elv teljes elerőtlenedésének idején, amikor a vajdacsalád nőági leszármazói és távoli rokonai szintén igényt emeltek már az uralomra, egyre több olyan, trónkövetelőt látunk, akinek jogalapja: genealógiai helyzete meglehetősen bizonytalan. Megváltozott a világ: most már nem a siker függött a származás elismerésétől, hanem inkább fordítva, az eredetre vonatkozó állítások elfogadása a fellépés szerencsés vagy szerencsétlen voltától. A dinasztikus kapcsolat dísszé válik, többé nem olyan lényeges, alapvető fontosságú, mindig elsőnek firtatott kér-15 Az egész Neagoe-probléma részletes kifejtését 1. Filitti i. m. 45. s. köv. 1 16 Bogdan: Letopisejul lui Azarie 81., ill. 85. 1., v. ö. Vechile cronice 168., 218. 1.
