Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
MARTINOVICS KÉPMÁSAI 139 ilyenirányú kutatások szükségessége a maga egészében megmutatkozik. Maj-tinovics „képmását" sok vele foglalkozó történeti műben megtaláljuk. Az illusztrált nagy magyar történeteknek, a milleneumi történetnek ée társainak szerkesztői sosem mulasztották el közlésiét. A magyar jakobinusok eszméivel egyiittérző korszakokban a tudományos munkák lapjairól népszerű irodalmi termékekbe is ufyit talált, sőt postabélyegre' is került. Napjainkban levelezőlapon tűnt föl és az elmúlt könyvnapon egy életrajz címlapjáról tekintett ránk régi ismerősként. Ám ha e jellegzetes archoz ikonográfiái kritikával közeledünk, a vizsgálat eredményeképen a hírneves magyarok hagyományos képcsarnoka egy hatásos arcképpel szegényebb, viszont a történeti személyiség elképzelése egy zavaró mozzanattól tisztább lesz. A közismert kép nem a méltatlan véget ért szászvári apátnak, hanem egy másfél évszázaddal előtte élt és működött tudós olasz bíborosnak képmását őrizte meg az utókor számára, E tévedés történetének tisztázása és a képnek Martinovics ikonográfiájából való kirekesztése lehetővé teszi Martinovics egykorú képeinek helyes értékelését. Á szóbanforgó képmás a magyar történeti képek kincsesbányájában. a Vasárnapi Üjságban bukkant föl legelőször.2 (III. kép.I 1881-ben tették közzé, a szokásos facsimile-reprodukcióban, melyet Suhajdy Gy. közreműködésével Pollák Zsigmond metszett fába. A felfedezés örömével írják,3 hogy „az arckép eddigelé ismeretes még nem volt s többszörösítve ezúttal jelenik meg először". A fametszet fénykép után készült, melyet K. Papp Miklós kolozsvári író, ,.a történeti ereklyék dicséretes buzgalmú gyűjtője" vétetett föl „egykorú olajfestményről" és küldötte el Fraknói Vilmosnak, Martinovics historikusának. Az eredeti festmény birtokosa ismeretlen volt és jelentkezését a nagy olvasóközönsége folyóiratban való közléstől várták. Hitelességéhez „alig férhet kétség", hiszen K. Papp szerint Martinovicsot ábrázolja és a Martinovics levágott fejét profilban megörökítő metszethez „elvitázhatatlanul" hasonlít. Ez az egybevetés a tekintélyi érvnél súlyosabban esnék latba, ha nem alapulna általánosságokon.. Az ismertető „finom vonásokat, boltozatos homlokot, franciás vagy- inkább spanyolos szakáit" emleget. A folyóirat egyik régebbi számában közölték a rézmetszet reprodukcióját, mely az erősen eszményített profilt ellenkező oldalra fordítva, át meg át rajzolt hamis képet nyújt az eredeti metszetről.4 Nyilván ezzel a reprodukcióval hasonlította össze a „Martinovicsképmást" felületes szemléletről tanúságot tevő publikálója. A kép ezzel megkezdte pályáját a számontartott történeti emlékek sorában és a nagyközönség történeti tudatában. Olyan nagy népszerűség jutott osztályrészéül, hogy senkinek sem volt kedve Martinovicsnak más képei után kutatni. Az arcképben hű és méltó mását vélték látni annak az egyéniség-fogalomnak, amelyet nem az írott források Martinovicsról szóló leírásaira alapítottak, hanem Martinovics életéből és tetteiből következtettek vissza. Az eredeti festmény birtokosa azonban nem jelentkezett, a festményről készült 2 Vasárnapi Ujsás. 1881. 2. sz. 3 Uo. 29. 1. 4 Vasárnapi Újság. 1869. 77. sz.
