Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
MARTINOVICS KÉPMÁSAI Ikonográfiái tévedések keletkezésének kutatása, elterjedésük és begyökerezésük nyomon követése nemcsak az ikonográfiái probléma tisztázása, hanem a történeti érdeklődés múltjának megismerése szempontjából is tanulságos. Különösen, haï a történeti személyiség, kinek képe körül a tévedés szálai szövődnek, oly elevenen él a kortársak és az utókor történeti tudatában, mint Martinovics Ignác, a magyar jakobinusok vezére. De a magyar ikonográfia emlékanyagának egy különleges csoportjában végzett kutatások, mint éppen Martinovics „képmásának'' esete mutatja, a magyar illusztráció története számára is érdekes adalékokat szolgáltatnak. E csoportot az utolsó száz év magyar történeti vonatkozású illusztrációi képezik.1 A velük való foglalkozás világot vet az illusztrációk alapjául szolgáló ikonográfiái dokumentumokat közzétevő historikusok sokszor kezdetleges kritikai szempontjaira, melyek azonban mit sem vonnak le az anyaggyűjtés és első közlés elévülhetetlen érdeméből. E tanulmányok szemléltetik az illusztrációk céljára eredeti emlékekről felvételeket készítő rajzolók és fényképészek, és a xilografikus úton reprodukciókat készítő fametszők szorgalmas munkáját, kik, bár az eredeti képeket a saját koruk stílusában többé-kevésfobé át is dolgozták, mégis nem egyszer egyedül őrizték meg a napjainkra elpusztult, lappangó vagy hozzáférhetetlenné vált képes emlékeket. A tudományos történeti művek mellett, melyek csajk a századvége felé teltek meg illusztrációkkal, a képes folyóiratok tartalmazzák a szóbanforgó anyag nagy részét. E folyóiratok illusztrációi közül azonban nemcsak a megjelenés idején történeti vonatkozásúnak vett emlékek, képek, tárgyak reprodukciói tartoznak az ikonográfia tárgykörébe. Az egykorú életet regisztráló illusztrációk, személyek, helyek, események képei, karikatúrák, korunkra már történetivé vált ábrázolások, egy-egy fontos csoportját képezik a XIX. és XX. századi magyar ikonográfiái emlékanyagnak. Míg a régibb korszakok illusztrációi inkább a művészettörténet, addig az egyre határozod tabban a gépi technikák felé fejlődő reprodukciók inkább a művelődéstörténet kutatóira várnak. Összegyűjtésük, csoportosításuk és feldolgozásuk a magyar ikonográfia és egyben a magyar illusztráció történetének, kevés kivételtől eltekintve, töretlen talajának tekinthető, mely az utolsó száz év korstílusának ismeretére értékes forrásokat rejt magában. Egy ikonográfiái tévedés torzító tükrében az 1 Vayer Lajos: A történeti művek illusztrálása. Szenipélerv-Emlékkönyv. 1Ш8. 507. !.
