Századok – 1945-1946

Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85

136 csapodi csaba évtizedében Nagyszombatban. Arra mégsem lehetett álkalmuk, hogy tudományos téren is maradandó értékű működést fejthesse­nek ki. Ennek oka a jezsuita tanulmányi rendszer volt. A bölcsé­szeti kar ugyanis nemcsak a hallgatók számára volt első lépcső a magasabb tanulmányok felé, hanem a professzorok szempontjából is. Aránylag nagyon fiatal, harminc év körüli emberek átmeneti állomása volt ez, egy állomása csupán a bámulatos tervszerűséggel kidolgozott jezsuita nevelői rendszernek. A jezsuita rend szem­pontjából az egyetemi tanulmányok nem lehettek öncélú tudomá­nyos foglalatosságok, hanem bizonyos tudásanyag elsajátítására fordított idő volt ez. Olyan tudásanyagéra, amelyre későbbi mű­ködésük alatt, Isten dicsőségére, embertársaik javára szükségük lesz, ha meg akarnak felelni a rájuk váró sokféle és súlyos feladat­nak. Ha végigkísérjük az egyes professzorok életét, szinte megdöb­bentő az a tervszerű szabályosság, amellyel mindegyiknek az élete lepereg, főleg rendi életük első szakaszában: két év noviciátus, filozófiai tanulmányok, középiskolai tanárság, repetensi év, négy év a teológiai karon, filozófiai professzorság, utána leggyakrabban a teológiai karon hasonló működés különféle tantárgyakból, majd egyéb beosztások, esetleg egyetemi kancellárság, egyetemi, vagy kollégiumi rektorság. A filozófiai tanszék tehát nem volt más, mint egy fogaskerék a nagyszámú kiváló jezsuita kiképzésében és egyúttal köteles adó, amelyet a professzor a következő generációnak lerótt. Akik tudo­mányos munkásságot fejtettek ki valamilyen téren, azok nem mint professzorok működtek (Hell Miksa, a csillagász, vagy a jezsuita történetírók stb.). Ugyanúgy, amint a XVII—XVIII. század jelen­tősebb tudósai mind az egyetemektől függetlenül működtek. Mun­kásságuknak és az utánpótlás nevelésének szintere nem az egye­tem; hanem az akadémiák.164 ' Minden évben más-más professzor veszi át az új első év­folyam, a logikusok csoportját, azt végigvezeti az előbb három-, utóbb kétéves filozófiai tanfolyamon (esetleg már előbb ennek a karnak más katedráján is működött, erkölcstant vagy matematikát tanított), azután megy tovább, ahova az engedelmesség szólítja a vezetőség bölcs parancsa szerint. A legritkább esetben történik meg, hogy valaki kétszer is végigvezesse a filozófiai tanfolyamot. Ünálló tudományos munkásságra, évtizedes elmélyülésre, kutatásra a tanszéken nincsen módja. Pedig a XVIII. század ötvenes éveiben meg lett volna a személyi föltétele annak, hogy Nagyszombatban jelentős jezsuita filozófiai iskola alakuljon ki, jelentős az egész magyar filozófiai fejlődés szempontjából. így azonban Ádány, Ivancsics, Jaszlinszky, Reviczky könyvei alapjában véve nem má­sok, mint iskolai tankönyvek, kompendiumok. Bizonyos anyagot 164a Csóka J. Lajos: A magyar tudományosság megszervezésének kísérletei a 18. században. 3—8. 1. (A pannonhalmi főapátsági Szent Gellért főiskola év­könyve az 1941/42-i tanévre. Pannonhalma 1942.)

Next

/
Thumbnails
Contents