Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
134 csapodi csaba Ha [ilozófiai szempontból tekintjük a nagyszombati tankönyveket, akkor azt mondhatjuk, hogy a számtalan, egymással sokszor homlokegyenest ellenkező rendszer egyes tételeinek esetrőlesetre való elfogadása vagy elutasítása bizonyára nem igen vezethetett másra, mint szinkretizmusra. Ha a filozófia alapvető kérdéseinek tárgyalása közben hol Szent Ágoston, hol Aristoteles, Cartesius vagy Boethius, Cicero vagy Malebranche, Locke, Leibniz, Lucretius vagy Newton az, akinek a véleménye éppen elfogadásra talál, hogy egy következő pontban ugyanannak a szerzőnek egy másik tétele cáfolatot kapjon, akkor nehezen tételezhető fel, hogy egységes, szilárd filozófiai rendszerrel legyen dolgunk. Hiszen a bölcselet elsősorban mégiscsak a világnak egységes szempontú szemlélete. Ez a sokrétű változatosság azonban annál jellemzőbb erre az átmeneti korra és képviselőire történeti szempontból. Egyik oldalon ott áll a régi hagyomány vitathatatlan értékeivel és eredményeivel, a másik oldalon pedig egészen más irányú új fejlődés, amely az újítás lázában azt hiszi, hogy mindent ő látott meg először és ő fejtett ki helyesen. A régi és új értékek igazi szintézisének kora még nem érkezfett el, de a két világ határmesgyéjén álló szemlélődő ember mégis valami ilyesmit kísérel meg. Hitével, világnézetével rendületlenül benne áll a régiben. Annak időt nem álló, járulékos vonatkozásaihoz is ragaszkodik, mert a részletkérdésekben sokszor még nem látja világosan, mi az, amit a bölcselkedő elme a hit sérelme nélkül elhagyhat.15 9 De a másik oldalon ott áll az új világ, nagyszerű eredményeivel, a kutató természettudomány, a ráció és empiria leküzdhetetlen vonzásával. Ha így tekintjük a nagyszombati professzorokat és hasonló külföldi kortársaikat. — akik mögött a magyarok egy lépéssel sem maradnak el értékben és modernségben —, tisztelettel kell megállanunk nagyszerű erőfeszítésük előtt. Két, alapjaiban különböző filozófiai korszak minden értékét próbálták önmagukba felszívni és tanítványaiknak továbbadni. Természetes tehát, hogy hiányzik belőlük a virágzó korszakok kristályos tisztasága, zavartalan nyugalma, de ezért kárpótolja őket a sokszínű gazdagság. Hogy pedig ilyen nagy feladatra vállalkoztak, hogy könnyedén mertek ítéletet mondani a legnagyobb filozófus elmék tételei fölött s esetleg mindegyikkel szemben saját véleményt fejteni ki, — ne felejtsük el, hogy ebben a szakmában kezdő, vele csak átmenetileg foglalkozó emberekről van szó —, az megint éppen a felvilágosodás korának jellemző vonása: nagyfokú önbizalom, a saját képességnek optimista túlbecsülése. Szerzőink szilárdan, zökkenő nélkül megőrzik a katolikus világnézetet. A Szentírás, az egyház tanításának tekintélye filozó-158 д világ teremtésére vonatkozólag ragaszkodnak a hat nap szószerinti értelmezéséhez és a metafizikai munkák behatóan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy vájjon a teremtés melyik évszakban, ősszel, vagy tavasszal tortént-e.
