Századok – 1945-1946

Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85

KÉT VILÁG HATÁRÁN 131 téka, hogy milyen sok szerzőre hivatkozik, hogy ismereteinek köre milyen szélesre terjed ki. De ha így a sok hivatkozásból nem is következtethetünk arra, hogy ebből mennyi a valóban kézbevett munka, mennyi az önálló merítés bennük, mégis adott esetben nagyon jellemző, hogy kik azok, akiknek a filozófiai vagy természettudományos nézetei helyet kapnak a tankönyvekben, még akkor is, ha nem okvetlenül a néze­tek elfogadásáról, hanem éppen cáfolatáról van szó. Még az utóbbi esetben is az derül ki, hogy az ú j eredmények és új elméletek vala­milyen formábart eljutottak ide, velük foglalkozni kell és vagy pozitív, vagy negatív formában állást foglalni velük szemben. Nagyszombati tankönyveinkben természetesen még. mindig a Szentírásra való hivatkozás igen nagy számú, talán a legnagyobb számú, akár bizonyítékként, akár — és ez a jellemző — annak bizonyságaként, hogy a szerző állítása nem ütközik össze annak tekintélyével. Hasonló a helyzet a zsinati határozatokkal, bár ilyen hivatkozás sokkal kevesebb van. A régi szerzők közt Cicero neve fordul elő nagyon sokszor, főleg a logikában. Szent Ágoston mun­kái általában a leggyakoribb utalások közt vannak, Aristoteles neve is gyakran fordul elő, mellettük még a régiek közül főleg Boethius, Seneca,,Lucretius, Lactantius, Laertius, Clemens Alexan­drinus nevével találkozunk. Az újak közül a logikában és metafizikában Cartesius, Anto­nius Genuensis, Gassendi, Leibniz, Malebranche, Nemesius, Pur­chot, Wolf, Spinoza a leggyakoribb nevek, de az ismertebbek közül megtaláljuk Boerhaave, Duhamel, Fortunatus a Brixia, Locke, Muschenbroek, Cardinalis Ptolemeus, Riccolus és Grotius mun­káit is. A fizikában Mussenbroeck, Boerhaave, De Lanis, P. Kircher, Ricciolus, Noletus, Newton, Fortunatus a Brixia, Descartes, Du­hamel, Gessendi, Wolf, P. Schott, Purchot, De Pluche, P. Khell és a magyar P. Kéri Borgia Ferenc neveivel találkozunk a leggyak­rabban, de gyakori a hivatkozás Cassinus, P. Honoratus Fabri, * s'Gravesande, Mairan, Malpighi, Regnaidt, Villisius munkáira is. Az ismertebb nevek közül feltűnik még Eusebius Amort, Verulami Bacon, Corsini, Desaguliers, Dechâles, Fahrenheit, Gordonus, Halley, Harvaey, Kepler, Maignan, Cardinalis Ptolemeus, Vallis­neri, Christian Sturm és még számtalan más név. Jaszlinszky bécsi mesterére, P. Franzra is hivatkozik. A régiek közül természetesen most sem hiányzik Cicero, Seneca és főleg Plinius. Nagyon gyakran hivatkoznak a különböző XVII—XVIII. szá­zadi tudományos társaságok kiadványaira és tudományos folyó­iratokra: Diarium Eruditorum, História Academiae Parisianae, Acta Trevoltiensium, Transactiones Philosophicae Societatis Regiae Londinensis, Acta Lipsiensia, a firenzei Accademia del Cimento kiadványai stb. Sokszor aránylag új köteteikre, 1734-ből, 1749-ből is.

Next

/
Thumbnails
Contents