Századok – 1945-1946

Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85

132 CSAPODi CSABA A felsorolt tudós nevek közül Descartes-ot, Newtont, Leibnizet, Spinozát, Locket, Grotiust, Gassendit, Bacont, Keplert, Halleyt vagy Fahrenheitet nem kell bemutatnunk. Érdemes azonban közelebbről megnéznünk, kik a kevésbbé ismert nevek viselői:158 Ámort, Eusebius (1692—1775). Német ágostonrendi kanonok, a maga idejében nagy teológiai tekintély. Megkísérli a régi és új filozófia egyesítését, alapjában véve mégis inkább a skolasztikus filozófiához ragaszkodik. Antonius Genuensist már föntebb ismertettük. Boerhaave. A „praeceptor Europae", aki 1709-től kezdve a leydeni egyetem orvosi katedrájáról folytatta nagyhatású működését. Van Svieten is az ő tanítványa volt. Cabeus, Nicasius. Ferrarai jezsuita, akit Reviczky szerint a kémikusok közül senki sem múlt felül tehetségben és szorgalomban. Cassinus, Jaques (1677—1756). Francia csillagász, aki Newtonnal állt összeköttetésben. Clarke, Samuel. Newton tanítványa, aki 1706-ban Newton optikáját angolra fordította. Corsini. E. Az olasz piaristák híres eklektikus filozófusa és polihisztora, aki már igen távol állt a skolasztikától. Nagy hatást gyakorolt a piarista filozófia új irányba fordulásába és ezáltal az olasz, magyar és lengyel felvilágosodásra. Dechâles (De Chales), Claude Francois Milliet (1621—1678). Olasz jezsuita, elsősorban matematikus, aki résrfnt francia, részint olasz tanszékeken működött. De Lanis (Lana-Terzi) (1631—1678). Olasz jezsuita, a filozófia és matematika professzora, de sok fizikai munkája is van. De Pluche, Noel-Antoine (1688—tl761). Francia fizikus. Spectacle de la nature с. munkáját majdnem minden európai nyelvre lefordították. Desaguliers, Jean~Theophile (1683—1744). Francia hugenotta származású matematikus és fizikus, aki már Angliában született és ott is működött Newton eszméit új világnézet alapjává akarta tenni. 17Ю óta a londoni szabadkőműves páholyok nagymestere lett, ő készítette a szabadkőműves törvé nyeket is. Duhamel, J. (1623—1706). A maga korában nagyhatású francia filozófus, előbb orátoriánus szerzetes, később világi pap. Egyike a skolasztika és az újkori filozófia legjelentősebb egyeztetőinek. Fabri, Honoré. Francia jezsuita, az előzőhöz hasonlóan szerencsés egyeztető. i Fortunatus a Brixia. Olasz obszerváns ferences; világos fejű, alapos gondolkodó, akinek a maga idejében nagy tekintélye volt. Nyiltan és élesen bírálta a skolasztikát, a metafizika iránt kevés érzéke volt. De viszont bármennyit vett is át az új filozófiából eklektikus módon, ezt is tárgyilagosan mérlegelte. Hétkötetes filozófiája 1749—1756 közt jelent meg. Gordon, Andreas. A regensburgi skót kolostor tagja. Egészen az új irány híve, aki a spekulációt kevésre becsüli. Philosophia utilis et jucunda (1745) c. munkájában saját bevallása szerint azt akarta megkísérelni, hogy a skolasztikus veszekedések helyére a kellemes természettudományt állítsa. s'Gravesande (1688—1742). Newton tanítványa, a leydeni egyetemen a csillagászat és matematika professzora. Az első, aki a kontinensen Newton rendszerét tanította. . ^ Harvey (1578—1657). Angol orvos, a vérkeringés felfedezője. Kéri Borgia Ferencről már szóltunk. Khell, Joseph (1714—1772). Osztrák jezsuita, bécsi professzor. Fizikája is itt jelent meg (Physica ex recentiorum observationibus, 1756—11757). 158

A személyi adatok megállapítására a következő munkákat használtuk' Irsay, Japsen, Kecskés, Schnürer. Turóczi-Trostler, Somervogel idézett művei, Noack, L.: Philosophie-geschichtliches Lexikon. Leipzig, 1879. és általános lexikonok.