Századok – 1945-1946
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: A IX. századi magyar történet időrendjéhez 3
4 DEÉR JÓZSEF tői.5 Konstantinos szerint a magyaroknak ez a politikai állapota csak a besenyő támadás, azaz — Regino adatából következtetve — a 889 utáni években, már Árpád idejében és közvetlenül a honfoglalás előtt változott meg: addig csupán fejedelemnélküli törzsszövetséget alkotlak. Lényegében ugyanerre az időszakra, és pedig Czeglédy szerint" a 870 és 889 közötti évekre vonatkozik az arab íróknak, elsősorban Ibn Rusztának és Gardizinek közös forrásra visszamenő tudósítása, mely azonban egészen másfajta politikai állapotokról számol be. Míg ugyanis Konstantinos szerint Lebedias és a többi vajda között nincs intézményszerű rangkülönbség s az első vajdának még külön címe sincsen, addig az arabok szerint a kiindü „királyuk megkülönböztető címe", ő a „nagyobbik király", szemben a gyulával, mint szintén külön méltóságnévvel bíró kisebbik királlyal. E tudósításokból minden szűkszavúságuk ellenére is világosan kiolvasható e két méltóságnak nemcsak címbeli megkülönböztetése, de ezen túl hatáskörük intézményes elhatárolása is. Abból, hogy a gyula az, „aki az ügyeket intézi", aki „királyként uralkodik rajtuk" s'akinek parancsát „árháború dolgában, védelemben és egyéb ügyekben" követik, kétségtelen, hogy az egész törzsszövetségen belül a végrehajtóhatalom az övé volt s hogy a kündü ilyennel nem rendelkezett.7 Ez a negatívum, szembeállítva a gyula oldalán mutatkozó pozitívummal, már régebben arra indította a kutatókat, hogy a kiindüben ugyanolyan szakrális főkirályt lássanak, akárcsak a kazár kagánban, aki az arab írók szerint nem parancsol és nem tilt, hadat nem vezet és nem is bíráskodik s aki mindezeket a funkciókat helyettesének, a kagán bejnek, vagy sadnak átengedve palotájába zárkózva él s aki nem is annyira tényleges uralkodó, mint inkább „a kozmikus erők személytelen, potenciális megtestesítője".8 Az arab írók szerint tehát a magyarok körében 870 és 889 között egy kazár mintájú kettős királyság dívott, vagyis ugyanabban az időben, midőn Konstantinos tanúsága és tekintélye szerint a vajdát meghaladó méltóságuk és közös fejedelmük állítólag nem lett volna. A magyar őstörténet kutatói ezt a tagadhatatlan ellentétet eddig a két forráscsoport adatainak egyszerű összeolvasztásával és kombinációjával próbálták kiküszöbölni. így járt el Zichy István,8 midőn kétségbevonta, hogy a kündü igazi fejedelem, király lett volna s hasonlóan Hóman Bálint,10 amidőn a ktindiivel szemben a gyula tényleges hatalmát hangsúlyozta. A források 5 Taiktika 42 (43) §: MHK 32. 1. Maurikios megfelelő helyéhez való viszonyára 1. Gyomlay: Akad. ért. tört. tud. XVIII, 1902, 55—50. 1. 6 Id. éri. id; h. 54. 1. 7 MHK 167 kk. és Czeglédy (Ligeti: A magyarság őstörténete, 1943) párhuzamos szövegközlése idi m. 106—>109. I. 8 Alföldi András: A kettős királyság a nomádoknál. Károlyi Árpád emlékkönyv (11933) 35. 1. 9 A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. MNyK 1/5, 67, 10 Hóman—Szekfű: Magyar történet I3 67. kk.
