Századok – 1945-1946

Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85

KÉT VILÁG HATÁRÁN" 91 ként, hiszen mint tanítással foglalkozó rend gyakorlati szükségből is kénytelen volt tudomásul venni az új eredményeket.1

0 Az egyes rendtartományok tekintetében azt lehet mondani, hogy a spanyolok alig vesznek tudomást az új fejlődésről. Hurtado, Arriaga, Oviedo. Lossada nagy elődjük, Suarez szellemében filozofálnak tovább. Portugáliában ebben az időben nincs jelentősebb gondolkozójuk. Itáliában is kevés az említésremélló, kivéve Tolomeit, másként I'tolemeusl (f 1726), aki viszont egyike abban az időben a legsikerültebb jezsuita filozófusoknak, amennyiben szerencsésen köti össze a skolasztikus spekulációt és a tiszta metafizikai elveket a modern természettudományos módszerrel és az új tudással.11

Franciaországban a Descarles-tal szemben való állásfoglalás két csoportra osztja őket. Vannak köztük Descartes-nak lelkes hívei, mint Vatier, Mesland, mások ellenben harcolnak ellene, így Bourdin, Bonifier, Martineau, vagy Daniel (Voyage du monde de Descartes), míg a réginek és újnuk elég szerencsés egyeztetője Honoré , F abri, A jezsuiták körében német területen találhatunk általában legtöbb megértést az új matematikai-természettudományi irány felé. A régi irányzat követői ugyan itt is megvannak (Anton Magr, Georg Hermann, Johann Schwarz, Peter Schwann), viszont olyanok is vannak, akik már alig nevezhetők skolasztikusoknak, annyira Descartes, Wolf és a modern természettudomány mechanikus gondolkozásának befolyása alatt állanak. Ezek: Mangold, Storchenau, Stattler, /.allinger, Steinmeyer. De ugyancsak a német jezsuiták közül került ki Berthold Hauser is, aki az említett Tolomeitől eltekintve a legszerencsésebb eredménynyel kísérelte meg az öröklött skolasztika és az új világkép szerves kiegyenlítését.13 A fizika és a csillagászat terén — mindkettő akkoriban a természetbölcselet szerves részének számított — elsőrangú jezsuita tudósokkal találkozunk, akik nemcsak az új eredményeket fogadják el, hanem jelentős mértékben hozzájárultak az új természettudomány fejlődéséhez, mint Boscovich. A nagyszombati egyetem. A jezsuita filozófia általános alakulásában szervesen helyezkednek el a magyar jezsuita filozófusok is, Jansen említett tanulmányaiban kevés figyelmet fordított rájuk és kevés hasznavehető eredményt szolgáltat. Sőt, bizonyos mértékig .azt mondhatjuk, hogy téves megállapításokat tett róluk. Az egy Horváth K. János kivételével, akit részletesen ismertet, nem igen fordulhattak meg magyar jezsuiták munkái a kezében. A magyarok közül Bednari Mihály, Bossányi Farkas, Rajcsányi Gergely (tévesen Raiscani-nak írja), Csepelényi Ferenc, Roys Xav. Ferenc, Horváth K. János, Jaszlinszky András, Makó Pál nevét említi és összefoglalóan úgv jellemzi őket, hogy hazájuk felekezeti viszonyainak megfelelően elsősorban apologetikus szempontok szerint művelték a bölcseletet.13 10 Jansen: Philosophen 36. 1. 11

Hasonló a világi pap Du-Hamel, az ágostonos Eusebius Amort és a minimi Maignan. (Jansen: Philosophen 18—19, 26. 1.) 12 Jansen: Die Pflege, passim. 13

Jansen: Die Pflege 187. és 449—450. 1. Hogy Jansen a magyar jezsuita filozófiai irodalmat behatóbban nem tanulmányozta, azt sajnálhatjuk, de nem csodálkozhatunk rajta. Mert bár a kizárólag latinnyelvű munkák nyelvi tekintetben hozzáférhetők lettek volna számára s a maga tekintetében páratlan jezsuita bio-bibliográfia (Sommervogel) mondhatni hiánytalanul feltünteti