Századok – 1944

Beszámolók - ELEKES LAJOS: A románok történeti „élettere” 79

94 ELEKES LAJOS állja-e a helyét, minthogy már kiindulási pontja helytelen s így az egész menthetetlenül összeomlik. A román pásztor ugyanis a vajdaságok területén sem vándorolhatott ide-oda tetszése szerint, hanem csak a hagyományos, kijelölt utakon s meghatározott, kisebb területen. A szebenvidéki hegyekből a Duna síkságaira, a brassókörnyékiekből Dobrudzsába, Erdély és Moldva határhavasairól Besszarábiába terelgette nyáját, s erről az évről-évre megismételt utazásról valóban maradhatott valami térélménye, bár nagy kérdés, hogy mennyire mély; de bizonyos, hogy a Dnyeszter—Tisza közt elterülő hatalmas földdarab egészéről semilyen képe sem volt, azt sohasem érezte egységnek. Téves tehát a szellemes kísérlet, ilyen módon bizonyítani, hogy a Dnyeszter—Tisza-közi téregység elméletének valami szerves előzménye volna a román nép életében és lelkivilágában. Nem célunk, hogy érdemes írókat, kitűnő szakembereket pellengérre állítsunk. Nem folytatjuk idézeteinket, az elmondottakhoz képest amúgysem hoznának sok újdonságot. Röviden összegezzük vizsgálódásunk eredményét: a román írók szerves élettani egységnek vélik a Dnyeszter—Tisza-közt elterülő földet s iparkodnak bebizonyítani, hogy ez az egység a történeti fejlődésben is mindenkor éreztette hatását. Érveik ugyan alaposabb kutatás fényében, sőt néha már az első erősebb ránézésre összeomlanak, mégsem szabad teljességgel figyelmen kívül hagyni, minthogy hangzatosságuknál, az előadás ragyogó technikájánál s az állítások megtévesztő határozottságánál fogva a gyanútlan olvasót, olykor még a legkiválóbb szakembert is teljesen megtévesztik. Hibás nézetek elterjedése pedig —ha ilyen elemi fontosságú kérdésekről van szó — nemcsak a szűkebben értett tudományra, hanem a szóbanforgó népek, e egész Európa életére is súlyos veszedelmet jelent. ELEKES LAJOS