Századok – 1944
Beszámolók - ELEKES LAJOS: A románok történeti „élettere” 79
84 ELEKES LAJOS A szomszédos népek részéről, főleg az utóbbi évtizedekben, más nézetek jutottak kifejezésre. Az utódállamok közvéleménye élesen szembefordult azzal az elgondolással, hogy a Kárpátok medencéje egységes élettér és mint ilyen, elsődlegesen magyar. Egyrészt a magyarság jelentőségét próbálták kisebbíteni, hivatkoztak kis számára, igyekeztek elvitatni múltbeli szerepét, másrészt arra tettek kísérletet, hogy a medence nagy táji egységéből egyes részeket kiszakítsanak e azokat más földrajzi egységek részeként tüntessék fel. A két irányzat egyesült abban a törekvésben, hogy a magyarság természetes életterét mind földrajzi, mind történelmi szempontból mesterséges tákolmánynak állítsa be. Legmesszebb mentek ezen a téren a románok, akik kereken tagadják a Kárpát-medence földrajzi egységét, a magyar mult összetartó erejét s a magyarság történeti jogát a medence szélső területeihez, így Erdélyhez, amelyet a magukénak vallanak. Nézeteik igazolására már kötetekre rágó irodalmat hordottak össze, amely — noha nagyobb részében csakúgy nyüzsögnek a tárgvi tévedések, módszeres és logikai hibák, sőt olykor határozott ferdítések —, .külszínre olyan, mintha a legtökéletesebb tudományos apparátussal készült volna. Nagy tárgyi tudás, megvesztegető előadásmód jellemzi: olyan tulajdonságok, amelyek igen könnyen tévútra vezetik a gyanútlan olvasót. Nem csoda, hogy ez az irodalom külföldön is számos hivőt szerzett a román ügynek, olykor egészen kiváló szakemberek, közvéleményt irányító szervek körében is. A francia, német, angol irodalomban egyre több példáját találhatjuk ennek a tudományos igazság és magyar nemzeti érdek szempontjából egyaránt felettébb káros térfoglalásnak. Magyar részről a román irodalomnak ezt a részét nem méltatták elegendő figyelemre. Tanulmányunkkal e hiányon kívánunk segíteni. Nem gondoltunk arra, hogy a román élettér problémájának teljes irodalmát áttekintsük; meg kell elégednünk azzal, ha néhány jellegzetes, kiemelkedő tagját megismervén, képet kapunk az ilyen tárgyú művek főbb vonásairól. Mielőtt azonban ezt tennők, szükséges, hogy legalább nagy vonalakban megismerjük a területet, amelyet a románság' életterének tekint s megvizsgáljuk, mi az, ami ebből valóban annak számítható. Komániához a trianoni békeszerződésben olyan területeket csatoltak, amelyek a Kárpátok vonulatán belül fekszenek s azelőtt a magyar állam testéhez tartoztak. Az elválasztást annak idején néprajzi érvekkel indokolták, amelyek, amint azóta számtalanszor kimutatták. magukban is helytelenek voltak. Földrajzi érveket nem lehetett alkalmazni, minthogy az elcsatolt területek és Magyarországmegmaradt részei egészen egybefolytak; sehol nem akadt természeti egység, amely ezen a vonalon biztos határt alkotott volna. A Kárpátmedence keleti felében csupán egy táj van, amely bizonyos mértékig önálló, földrajzilag jól elhatárolható egységet jelent: Erdély, a Kárpátok délkeleti öblébe zárt medence, Teleki Pál szavával igazi mikrokozmosz, geopolitikai értelemben a nagy medence kicsinyített mása. Önmagában kerek egész, azonban földrajzi felépítés, felszíni tagozás, vízrajz, éghajlat, növényzet, állat- és emberélettani feltételek, egyszóval minden az emberi élet szempontjából fontos vonás tekintetéhen a Kárpát-medence szerves alkotórésze. Földrajzi értelemben tehát Erdély sem tekinthető másnak, mint a magyar medence tartozékának. Azon belül különálló egység ugyan,
