Századok – 1944
Beszámolók - FISCHER ENDRE: A görög-római történetírás az utolsó évtizedben különös tekintettel a magyar kutatásra 63
A GÖRÖG-RÓMAI TÖRTÉNETÍRÁS AZ UTOLSÓ ÉVTIZEDBEN 77 szülője két tanulmánynak. Az elsőben Szász Béla a modern kor poli tikai szemléletét, vetíti vissza a Gracchusok korába és ez teszi érdekessé munkáját, egyben azonban beárnyékolja történeti hiteiét.'1 Tomasz Jenőnek a római földkérdésről szóló tanulmánya ugyancsak a mult aktualitásából meríti érdekességét, amikor a politikai háttérből kiemelve, de a régi források megszólaltatásával vetít fényt a föld kérdésének örök történeti problémájára."® Viszont főleg a politikai kérdések foglalkoztatják azt a dolgozatot, mely a római demokratikus mozgalom, a populäres arculatát vizsgálja és szemben az uralkodó felfogással, nem egy egyszerű párt vagy egy társadalmi osztály küzdelmét látja a Kr. e. 2. és 1. század belpolitikai hullámverésében, melyet hatalomra szomjas emberek korbácsoltak fel, hanem a régi rendszer szükségszerű megújítására és új elemekkel való kiszélesítésére irányuló jelentős politikai mozgalmat.'0 A poprdares mozgalom első uralomra jutása Marius nevéhez fűződik, akinek ellenfele Sulla, emberi és államférfiúi jellemvonásai miatt különösen gyakran állott a tudományos érdeklődés előterében. A két magyar tanulmány közül, melyek vele foglalkoztak, Moskovits Györgyé inkább az emberi portré megrajzolásán fáradozott,57 míg Heinlein István dolgozata, a diktátor államférfiúi alkotás jogtörténeti kérdéseit boncolgatta.58 Az ügyes arckép, melyet Moskovits festett hőséről, alkalmas arra, hogy közelről, emberi távolságból mérjük meg a rettegett diktátort, akinek államférfiúi művét Heinlein István mesteri módon illeszti bo a római diktatúra fejlődéstörténetébe. A források kritikai értékelésén nyugvó történetszemlélet és a modern tudományos irodalom aprólékos ismerete emelik Heinlein István értekezését arra a magaslatra, mely a római jogtörténeti irodalom maradandó értékű alkotásáva teszi fejtegetéseit. Sulla diktatúrájának jogi alapjait a régi diktatúra lényegéből származtatja, melynek módosult felújítását ismeri fel a sokat vitatott Sulla-féle diktatúrában. A Sulla-féle államrend megszűnését is érdekesen magyarázza. A hanyatló köztársaság nagy alakjának M. T. Cicerónak a személyével kapcsolatosak azok az 'interpretációk, melyeket Borzsák István fűz a nagy római író három helyéhez (de re publ. 2, 10, 20. do leg. 1, 1, 3. ad Att. 12, 45, 3).50 A tulajdonképeni filológiai problémáról a kor történetére (kiható megállapításokat akar leszűrni, egyrészt Cicero és Caesar viszonyára, másrészt öieeronak a politikusnak a rehabilitására. Az első probléma (Cicero és Caesar viszonya) röviddel Borzsák előtt már Klasst is foglalkoztatta."0 a nélkül, hogy előbbre vitte volna eddigi ismereteinket, ami nem is csodálatos, hiszen a teljes történeti háttér megvilágítása nélkül ilyen kérdések megoldása a lehetetlennel határos. A második kérdés. Cicerónak mint 54 A Gracchusok. Bp., 1935. 55 A római földkérdés (a köztársaság), 1943. Parthenon tanulmányok 7. 56 Fischer E.: Contributio al'a storia del movimento dei populäres. Bóma, 1937. B:hlioteca dell'Accademia d'llncheria di Roma в. 57 Moskovits Gv.: Lucius Cornelius Sulla Bóma diktátora. Pécs, 1938. 58 Heinlein I.: Megiegvzések Sulla diktatúrájához a római államrend fejlődése szempont iából. E Ph. K. 1939. 301. sk. 59 Ciceró-interpretációk E Ph K. 64, 1940. 167. sk.. 67., 1943, 384. sk. eo Cicero und Caesar. Ein Beitrag zur Aufhellung ihrer gegenseitigen Beziehungen. Berlin, 1939. Historische Studien, Heft 354.
