Századok – 1944
Beszámolók - FISCHER ENDRE: A görög-római történetírás az utolsó évtizedben különös tekintettel a magyar kutatásra 63
68 FISCHER ENDRE Római történet. A római történetkutatás részletmunkákban, de nagy szintézisekben is gazdag utolsó periódusát módszereinek fejlődése mellett a rokon- és segédtudományokkal való legszorosabb együttműködés jellemzi. Amilyen mértékben segíti elő a rengeteg részletkutatás a nagy szintézisek létrejöttét, olyan mértékben zavarhatja is a kutató látóhatárát a feltorlódó óriási anyag, melynek megrostálása — a kritika és a történeti jelentőség elbírálásának a szellemében — egyre nagyobb követelmények elé állítja. A század elején virágzó kritikai iskola, melynek Itáliában E. Pais, Németországban E. Koraemann a legjelesebbjei, nemcsak a régibb római történet területén, hanem a császárkor vizsgálatában is a filológiai anyag jelentőségét tartotta uralkodónak. Az azóta eltelt idő. elsősorban a régészet és a vele kapcsolatos tudományágak hatalmas fellendülése következtéijen, a kritikai iskola ítéleteit sokszor helyesbítette és revideálta. A legnagyobb változás történetszemléletünkben a császárkor és a legrégibb római történet megítélése terén állott be. Különösen ennél az utóbbinál a régészeti, nyelvészeti és vallástörténeti kutatások alapvetően megváltoztatták a századeleji tudomány negatív állásfoglalását. A régi római történet határa jelentősen kitolódott a történet előtti idők felé és ez az új fejezet, mely az itáliai történet nevet viselheti, főleg az etruszk nép történeténeik és kultúrájának adott új arcot és jelentőséget. A római császárkor forrásai közül a pénzek és feliratok, valamint a papiruszok nyertek nagyobb jelentőséget, de ezek mellett a modern történetkutatás módszereinek körültekintő felhasználása és a szellemi mozgalmak (főleg a vallások) rendkívül beható tanulmányozása univerzális történetszemléletté szélesültek a császárkor történetének legújabb szintéziseiben. Az angol történetkutatás nagy kiadványában, a Cambridge Ancient History köteteiben találjuk meg a római történet legnagyobb modern összefoglalását, mely sok szakember tollából közli яг egyes korok rekonstrukcióját, minden problémát az abban legjáratosabb kutató megvilágításában.58 A XI. és XII. kötet munkatársai között ott találjuk a magyar tudós, Alföldi András nevét, aki egyik bírálója szerint, a hanyatló császárkor történetének legjobb ismerője.2' A sok szerző, akiknek történetszemlélete természetesen nem mindig egyezik, a problémalátás különbözőségével járul hozzá a rekonstrukció sokoldalúságához; az a rendkívül gazdag és áttekintő irodalom pedig, mely az egyes kötetek végén található, nélkülözhetetlen 28 The Cambridge Ancient History. Edited by (Bury) Cook, Adeock. Charlesworth (Baynes). VIII. kötet (218—133 Kr. е.), 1930, IX. kötet (133—44 Kr. e.) 1932, X. kötet (44 Kr. е.—70 Kr. u.) 1934. XI. kötet (70 Kr. u.—192 Kr. u.) 1936, XII. kötet (193—324 Kr. u.) 1939. 24 А САН (= Cambridge Ancient History) bírálatai közül 1. a 8—1.1. kötetekre Berve méltatását Gnomon, 1939. 177. sk., a 9. kötetre Tennev Frank megjegyzéseit Journal of Roman Studies vol. XXI11 (1933) 7,2., a 9—11. kötetekre Fr. Miltner recens'oját Klio 31 (N. F. 18) 1938. 128. sk., a 10. kötetre M. A. Levi ismertetését Rivista di fil. N. S. 13. 1935, 403. sk., a 11. kötetre J. Vogt: H. Z. Bd. 159. 1939. 561. sk., William Sinn Westermann: American Journ. of Phil. LVIII, 1937, 478—483. és Arnaldo Momigliano Rivista di fil. N. S. 16, 1938, 200. sk1. recensióját, a 12. kötetre J. Vogt ismertetését H. Z. Bd. 161, 1940, 560—566. l-t, Alföldire vonatkozólag az 561—62. 1.
