Századok – 1944
Beszámolók - FISCHER ENDRE: A görög-római történetírás az utolsó évtizedben különös tekintettel a magyar kutatásra 63
BESZ ÁMOLÓK Л GÖRÖG-RÓMAI TÖRTÉNETÍRÁS AZ UTOLSÓ ÉVTIZEDBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MÀGYAR KUTATÁSRA. Az utolsó tíz-tizenöt év görög-római történetkutatásának rövid áttekintése során az első, ami felvetődik, a szempont, mely a tárgyalásra kerülő anyag1 kiválasztásának alapjául szolgál. Az ókortörténetnek az ókortudomány egyéb diszciplínáival való szorosabb egybefonódása, továbbá magának az ókortudománynak a meghatározása körül tapasztalható bizonytalanság különösen szükségessé tenne olyan elvi állásfoglalást, mely ókortörténet és ókortudomány, történet és filológia viszonyát a tudomány mai állása mellett körvonalozná (Soltész J. kitűnő tanulmánya csak a klasszikafilológia módszertani kérdéseit elemzi Litteraria Hungarica I. 1941. 57. sk. A bizonytalanság jól látható Marót K. dolgozatában: A klasszikafilológia mai állása Magyarországon. Szellem és Élet könyvtára, U. s. Я0. sz. 1943. Kolozsvár.) Ha ezt az állásfoglalást itt mégis elmellőzöm ós beérem annak az előrebocsátásával, hogy az általános áttekintés szempontjává a szorosabb értelemben vett történeti jelleget állítottam, az azért történt, mert az ide kívánkozó módszertani kérdések tárgyalása túlságosan messze vezetne és inkább kívánkoznék klaszszikafilológiai, mint magyar történettudományi folyóirat lapjaira. A főszempontot számomra az anyag kiválasztásánál — az előbb említetten kívül — nem a teljesség, hanem az ókortörténet legfontosabb külföldi kiadványainak bemutatása képezte, hogy megismertessem a módszertani szempontból jelentős irányokat és azt a szemléletet, mely a görög-római világ modern nagy rekonstrukcióit jellemzi. Hazai ókortörténet-kutatásunk ismertetésénél a történettudomány szélesebb területeire is figyelmet fordítottam, amennyire erre lehetőség nyili. Ez viszont — a cikk terjedelmének adottsága miatt — a felsorolt munkák érdem szerinti méltatása elé vont korlátokat. Görög történet. A modern tudományos történetkutatás általános képét tekintve, bizonyos ellentét tapasztalható e területen a részletkutatások és az egybefoglaló művek felfogása és jellege tekintetében. Amilyen szembetűnő egyrészről a részlettanulmányok gazdagsága, a történeti anyagnak a segédtudományok révén történt nagyarányú bővülése, a szorosabb értelemben vett filológiai természetű forrásanyagnak korszerű kritika útján a történeti kutatás számára történt megfelelő előkészítése, annyira feltűnő más oldalról a szintetikus műveknek a
