Századok – 1944
Ismertetések - Terestyéni Cz. Ferenc: Magyar közszói eredetű személynevek az 1211-i tihanyi összeírásban. Ism.: Deme László 585
TÖRTÉNETI NYELVÉSZET TÖRTÉNF.TPEDAG JGIA 585 tosságú, hanem kultúrtörténeti szempontból is. — A keresztneveknek ilyen irányú fontossága G. alapos tanulmányában az első rész témája. A névadási szokások általános ismertetése után a keresztény névadás lélektani és szokásjogi alapjaira tér át s magyarázatot ad a párhuzamos, pogány-keresztény névhasználatra (pl. Aba-Sámuel) is. — összefoglalja röviden a keresztnevek nyelvészeti tanulságait, beszél a kicsinyítő, ill. becéző hajlamról és annak nyelvi megnyilvánulásáról is. A dolgozat végén alaktani megállapításait foglalja össze. Az adattári rész is jóval több, mint adatfelsorolás: minden szócikkben megtaláljuk a nevek beható magyarázatát, valamint azt is, ha valamelyik helynévként is használatos. Két részre osztva: ó- és újszövetségi csoportokban, ezeken belül ábécé-rendben tárgyalja anyagát. — Mindössze talán azt hibáztathatnék kidolgozásában, hogy az egyes neveknél a közvetlen átadó nyelvet nem jelöli meg pontosan, s így az olvasó a sok felsorolt görög, héber, szláv és latin alak közül esetleg —- magára lévén hagyatva — rosszul választ. A dolgozat nemcsak a megszerkesztendő Magyar Onomasztikonhoz szolgáltat becses részeket, hanem a személynevekkel kapcsolatos elvi kérdések irodalmához is értékes adalék s ezáltal a művelődéstörténet területére vezet át. DEME LÁSZLÓ TERESTYÉNI CZ. FERENC: MAGYAR KÖZSZÓI EREDETŰ SZEMÉLYNEVEK AZ 1211-1 TIHANYI ÜSSZE1RÄSBAN. Budapest 1941, Nyelvtudományi Társaság, 60 1., 8°. — (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 59.) A tulajdonnévkutatás személynevekkel foglalkozó ágának fontos fejezete a közszói eredetűeket tárgyaló. A közszói eredetű személynév rendszerint valamilyen kiilső vagy belső tulajdonság, hasonlóság, esetleg foglalkozás megjelöléséből ered, vagyis jellegzetes vonása az, hogy ,,a név kifejezte tulajdonság megvolt az illetőben", akit a névvel illettek s akiről ez a név később utódaira is átöröklődött. A személynevek e csoportja mély bepillantást enged egy nép lelkivilágába, foglalkozási és életkörülményeibe, vagyis helyes kiértékelés mellett fontos kultúrtörténeti forrás lehet. A T. feldolgozta összeírás több mint másfélezer magyar nevet tartalmaz, ezek közül válogatta ki a szerző a témakörébe vágóakat. Több csoportra, ezeken belül alcsoportokra osztotta dolgozatát s az egyes szócikkek így nem gépies, hanem természetes osztályozás alapján nyerték el helyüket. A címszó után mindenütt az előfordulások, alakváltozatok következnek — néhol a fogalmazványbeliek is —, majd a szó megfejtése és bőséges irodalmi utalások. Ezek a szerző tárgyismeretét, több saját megfejtési kísérlete pedig önállóságát és a továbbiakra való felkészültségét mutatja. Nemcsak a hangtani kérdésekben mozog biztonsággal, hanem az alak- és jelentéstaniakban is. A bevezető tanulmány és az adattári rész egyaránt gondos, szorgalmas gyűjtőt és sikerçs feldolgozót mutatnak. DEME LÁSZLÓ MAGYAR TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV A KÖZÉPISKOLÁK FELSŐ OSZTÁLYAI SZÁMÁRA, összeállította és' magyarázta: DONÁSZY FERENC. Budapest 1944, Egyetemi Nyomda, 480 1. 8°. Néhány év híján immár fél százada, hogy Mika Sándor Magyar Történeti Olvasókönyvei megjelentek. Az idők folyamán új szempontok kívánkoztak az ilyenfajta munkák szerkesztése körül s a mellett a nevezett művek gyakorlatilag egészen ki is fogytak már. Annál nagyobb örömmel kell üdvözölnünk D. most megjelent becses munkáját, mert szinte hézagot pótlónak nevezhető. A szerző tudóshoz illő akribeiával válogatta össze Magyar Történeti Olvasókönyvének 111 olvasmányát s ezeket a magyar történelem periódusainak megfelelően 9 csoportba sorozta. A gyűjtemény legnagyobb része forrásértékű, melynek idegennyelvű részét részben a szerző, részben történetírásunk kiválóságai tolmácsolják.
