Századok – 1944

Ismertetések - Pálffy Ilona: Statisztikai módszer és történetkutatás. Ism.: Niklay Péter 584

584 TÖRTÉNETI STATISZTIKA TÖRTÉNETI NYELVÉSZET tűnő forráshasználatára, amely nemcsak a szorosanvett történeti térképanyagra, hanem a kiadott oklevélanyagra, a levéltárakban őrzött különböző összeírásokra és a kézirati forrásokra is kiterjed. Aztán leírókészségére, melylyel ennek a vízi tájnak oly életteljes, színes, gyakran művészi képét adja, amely teljes világosságot vet nemcsak természeti világára, hanem a rajta élő ember települési, népnyelvi, életmódi viszonyaira, sőt a történelmi eseményekkel szemben a táj adottságainak kihasználásával történt magatartására is. A Zalavidék községeiről összegyűjtött adattára sok érdekes, dokumentált adatot tartalmaz. NIKLAY PÉTER PÁLFFY ILONA: STATISZTIKAI MÓDSZER ÉS TÖRTÉNETKUTATÁS. (A Magyarságtudományi Intézet Évkönyve 1941—42, 134—17,2. 1.) Statisztika és történettudomány két olyan tudományág, amelyeknek közös stúdiumba való összekapcsolása és eredményeik kölcsönös felhasználása hosszú ideig alig látszott lehetségesnek. Mindkét tudomány legújabb fejlődése azonlian oly közös alapot talált, amelyen egy új tudományág és kutatási terület alakult ki: a történeti statisztika. Ennek fejlődését, jelentőségét és eddig kialakult módszerét foglalja össze fenti címen P. Értekezésében elsősorban a történeti statisztika rendeltetését és célját határozza meg, majd a magyar forrásanyag keletkezésének és értékének előadása után ismerteti azokat a kezdeti nehézségeket, amelyekbe hazánk sajátos viszonyai között a speciális gazdasági és népésségi összeírások létrejövetele ütközött. Hosszasabban méltatja az összehasonlító statisztikai módszer alkalmazásának értékét. Hangsúlyozza, hogy az ily eszközökkel dolgozó történésznek statisztikai képzettségre vagy legalább érzékre van szüksége. Magát a methodikai eljárást pedig a következő fázisokra bontja: 1. a tárgyra vonatkozó teljes forrásanyag összeállítása; 2. ugyanennek elbírálása és értékelése felhasználhatóság tekintetében; végül 3. a történet-statisztikai eljárás alkalmazása sajátos módszerek és szempontok szerint, amelyeknek lényege az, hogy a „rendelkezésre álló adatok alapján azok kritikai megrostálása után utólagos statisztikai felvételt hajtunk végre". Ez — P. szerint — abból áll, hogy az adatok alapján, a kutatás céljának megfelelő egyéni számlálólapot készítünk, amire az 1828. évi országos összeírás rovatai és adatai alapján pontosan kidolgozott mintát ad. A szerző kiválóan instruktiv értekezésében még számos, itt fel nem sorolható körülményre utal, elsősorban az előkészítő munkálatok hiányára. Magunk részéről is hangsúlyozni kívánjuk, hogy a munka megkönnyítésére kétségkívül több tudományszervezési, a kutatást és feldolgozást megkönnyítő intézkedésre volna szükség: nemcsak a P. által is említett forráskataszter elkészítésére, hanem egyebek mellett egy olyan művelődés- és gazdaságtörténeti lexikon megalkotására, mely a használatos fogalmakat végleg megállapítaná és magyarázná; aztán a középkori és újkori latinság egy tökéletesebb glossariuniára; végül az első tájékozódás fölösleges munkájának elkerülése végett egy olyan összefoglaló munkára, amely a történeti statiszika lényegét, eddigi eredményeit, valamint módszerét az érdeklődők számára ismertetné. NIKLAY PÉTER GALAMBOS LÁSZLÓ: A SZENTÍRÁSI EREDETŰ SZEMÉLYNEVEK A VÁRADI REGESTRUMBAN. Budapest 1942, Athenaeum, 48 1,, 8°. — (.Palaestra Calasanctiana 38.) A Váradi Regestrum gazdag névanyagához — nyelvészeti szempontból kellő óvatossággal — sokan fordultak már adatokért; mindig hiányzott azonban egységes feldolgozása. Ez az első ok, amiért örömmel üdvözöljük G. munkáját, mely az anyag egy részét példás alapossággal dolgozza fel. A tulajdonnévkutatás újabban egyre magasabbra lendülő irama mindenképen pótolni igyekszik az eddegi mulasztásokat. Pais, Melich, Gombocz és mások kutatásai ugyanis azt a fontos eredményt hozták, hogy a személynevek vallomása a közszavakéval nemcsak nyelvtudományi téren egyenlő fon-