Századok – 1944

Ismertetések - Semjén Béla: Az Anjou-kor királyi hírszolgálata. Ism.: Sinkovics István 574 - Semjén Béla: A középkori magyar hírszolgálat emlékei. Ism.: Sinkovics István 574 - Semjén Béla: Hírvivők jutalmazása a középkorban. Ism.: Sinkovics István 574

M l'vÉSZETTÖRTÉXET 579 lyok már mind felülívelt koronát viselnek. Ez visszatükrözi a koronának a köztudatban élő képét. Valószínű, liogy a két részt 1463 júliusa és 1464 márciusa között egyesítették. A két dátum a koronának Frigvestől való v sszakerülését és Mátyás koronázását jelzi. Hiszen Mátyás ismerhette IV. Károly prágai koronáját, amely felülívelt volt. s ilyent kívánhatott magának is, mert ez rangban való emelkedést juttathatott kifejezésre. A kereszt ekkor került л pántok tetejére, s az így történt csonkítás is érthetőbb, ha nem a szentistváni koronáról, hanem csak fejereklyetartóról volt szó. Annyi azonban kétségtelen, hogy a koronát — lett légyen az a szentistváni vagy csupán a Dukasz-abroncs — a XII. századtól kezdődőleg a szilveszteri eredetűnek tartották A szerző ennek a kérdésnek tárgyalásában Karácsonyival és Ipolyival polemizál. Erveikkel szemben megállapítja, hogy az első biztos forrásunk, melyben a korona szentistváni eredete ki van emelve, az 1293. évi III. Andrásléle oklevél. Ebben semmi különöset nem lát, mert 220 év multán már tarthatták a Dukas.koronát Szent Istvánénak. Hiszen Hartvik óta átment a köztudatba a korona - pápai eredete, de hogy a meglévő korona az igazi szilveszteri volt-e, azt a krónikás nem tudhatta. Nem éjezzük magunkat hivatva e kérdéshez bővebben hozzászólni. Csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy a Frigyes-féle záloglevél adatai és a szentkorona jelenlegi súlya és ékkőszáma között nem olyan lényeges az eltérés, hogy ne lehetne egy és ugyanazon tárgyat feltételeznünk. Hiszen a korona azóta sok viszontagságon ment keresztül; a gyöngyök pl. leeshettek1, ékkövek pedig kicserélődhettek. Nem valószínű az. sem, hogy éppen Hartvik, illetőleg a legnagyobb pápai befolyás korában tartották volna a Dukasz-abroncsot szentistván nak, hiszen László és Kálmán király vagy környezetük tudhatott görögül annyit, hogy a feliratokat elolvashatták. Min alapulhatott tehát a szentistváni tradíció, ha a felső abroncsok akkor még nem léteztek? P. munkájában a IX. fejezet a legérdekesebb és véleményünk szerint, a szerző itt kalandozik el legjobban a képzelet világába. Miután bebizonyosodott — így vélekez'k —, hogy a megmaradt keresztpánt nem korona, hanem ereklyetartó alkatrésze, kérdés: kinek az ereklyetartóján volt, milyen körülmények között került le arról? Kétségtelen — mondja —, hogy Szent István fejereklyetartójának egy részlete lehetett. Hogy'ilyen létezett, arra két biztos történeti forrás utal. Az egyik a Kis Legenda, amely azt mondja, hogy a szenttéavatáskor a szétesett csontokat ezüsttartóban oltárra helyezték. A koponyacsontok — mondja P. — feltétlenül fejereklyetartótokba kerültek. A másik az 1440. évi országgyűlési határozat, mely kimondja, hogy miután az a korona, mellyel a magyar királyokat koronázni szokták, Albert özvegyével к került az országból, I. Ulászlót más koronával fogják megkoronázni. mégpedig a Szent István ereklyetarlójáról levett régi művű koronával. Ezek az adatok kétségtelenül hitelesek. De a Kis Legenda szavaiból egyáltalában nem következik, hogy az ezüst theca, amibe a csontokat helyezték, fejereklyetartó lett volna. Az 1440. évi határodat pedig nyilvánvalóan olyan fejereklyetartó hermára utal, amilyen a győri Szent László herma; az ilyenről levett korona alatt nem lehet a feltételezett belső tok keresztpántját érteni. A szerző így folytatja okfejtését: Melyik lehetett ez a régi Szent Istvánereklyetartó? Hajlik arra, hogy ezt a Nemzeti Múzeum trencséni aranyozott rézhermájában ismerje fel, mert hiszen ennek régtől fogva hiányzik a koronája. Kénytelen azonban elfogadni, főként Ernvei József érvelése alapján, azt a megállapítást, hogy a trencséni herma Szent László fejereklyetartója volt. Ízért azt mondja: a koponyacsontok a szenlléavatáskor eleinte egyszerű tokba kerültek; ezen szerepeltek az ismert keresztpántok; csak később, а XIII. században készült egy nagyobb fejereklyetartó herma, amelybe esetleg a régebbi tok belül belekerült. Ez a herma azonban elkallódott! A következőkben P. felveti azt a kérdést, mely szerintünk, az első és leglényegesebb kérdése az egész komplexumnak, hogy t. i. mit mond a zománcos keresztpántok kora? Két mondatban elintézi: van olyan felfogás, mely szerint а XI. század végén készültek s ez megfelel a szenttéavatás dátu-