Századok – 1944

Ismertetések - Paulovits István: Lapidarium Savariense. Ism.: Szilágyi János 573

RÉGÉSZET 513 PAULOVICS ISTVÁN: LAPIDARIUM SAVARIENSE. RÓMAI KŐEMLÉKEK ÜJ FELÁLLÍTÁSA A SZOMRATHELVI MÚZEUMBAN. Szombathely, 1943, Martineum-ny., 54 [2] l. 8 t. 8°. — (Acta Savaricnsia 2.) E kis füzet nemcsak a szombathelyi kőemléktár korszerű, több tekintetben példás, új elrendezését mutatja be, hanem a történeti tárgykör szerint csoportosított, feliratos és domborképes, illetve szobrászati kőemlékek ismertetésének keretében Szombathely rómaikori ősének, Savarianak ókori gazdasági virágzásáról és kulturális fejlettségéről ad mozaikszerű képet. Előadása nyomán bizonyságot szerezhetünk arról, hogy Sauaria, Nyugat-Pannónia polgári közigazgatásának és vallási szervezetének főhelye, hasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségű város volt Szombathelynél. Jelentőségének megvilágítására csupán néhány adatot ragadunk ki P. munkájából. A római világbirodalom császárai nem egyszer megfordultak falai között. Városias csinosságát magánosok áldozatkész építkezései fokozták. A város összbirodalmi „jóérzéséért" kaphatta jutalmul Kr. u. 93 körül, esetleg Domitianus császár jelenlétéin felavatott, a b rodalmat fenntartó istenhármas (Iuppiter, Iuno, Minerva) tiszteletére emelt nagyszerű templomát. Az ókori kereszténységnek is egyik jelentős vára volt Snvaria: püspöki székhely, melynek basilica-ját ismételten megnagyobbították. Temetője, a mai keresztény temető közelében szép topográfiai példája az ókor_ ral való kulturális kapcsolataink kontinuitásának. E példák mellett a szombathelyi rómaikori kőemlékek,ről származó feliratos adatoknak még hosszú sora illusztrálja Savaria politikai és művelődéstörténeti jelentőségét. P. munkája e feliratoknak nem első feldolgozása, de qjint friss és teljes irodalmi felkészültséggel való értékelés az ókortörténészek részéről komoly figyelmet érdemel. SZILÁGYI JÁNOS GOSZTONVI GYULA: A PÉCSI ÓKERESZTÉNY TEMETŐ. Pécs [1943], Dunántúl-ny. 164 1. 2 t. 8°. — (Pécs Műemlékei.) A római Sopianae, a mai Pécs keresztény egyházának kialakulására, fejlődésére és a római uralom utáni történetére, a legfontosabb tárgyi emlékcsoportot a pécsi ókeresztény temető szolgáltatja. G. tanulmányának első részéljen a pécsi ókeresztény temető részletes ismertetését adja. A szóbanforgó temető építményei közül eddig egy hétkarélyos temetői épületet, egy cella trichora rendszerű kápolnát, két festett sírkamarát és hét festetlen sírkamarát ismerünk a rájuk épített bemetői kápolnák maradványaival. De valószínű, hogy a pécsi Szent Péter-székesegyháztól délre és a püspöki palotától keletre eső területen, a terek, úttestek és lakóháztelkek alatt, a feltárt sírkamarákhoz és sírkápolnákhoz hasonló építményeknek még egész sora rejtőzik. G. a felsorolt épületek minden részletére gondosan kiterjedő ismertetése után megállapítja, hogy a feltételezett és tárgyi adatokkal közvetlenül is bizonyítható ókeresztény bazilika, továbbá a sírkamarák és egyéb sírépületek, domborhajlabra épültek rá s ennek megfelelően többszörös terraszrendszeren foglaltak helyet. Ez a terraszrendszer adja meg a pécsi ókeresztény temető sajátos jellegét, ami az. összes eddig ismert ókeresztény temetőktől megkülönbözteti. Hangsúlyozza a szerző, hogy ez a terraszrendszer — amely a szíriai temetőtípus fejlettebb változata —, a dombhajlatnak megfelelően, természetes úton jött létre, csak a fokozatos kiépítés során fejlesztették a természetes adottságokat mesterséges úton rendszerré. G. munkájának második részében a vizsgált temető építészettörténeti értékelésével foglalkozik. Behatóan tárgyalja a sírépületek tipológiáját, ismerteti a történeti korok kultúrterületein kialakult temetői építkezéseket és vizsgálja, hogy , ezek kialakult formarendjükkel hogyan hatottak a keresztény világ legősibb temetkezési formáira. A keresztény sírépületek típusainak vizsgálata után megállapítja, hogy „az ókeresztény temetők ősi formáikban a vertikális rendszerű földfeletti és földalatti, illetve vegyes rendszereket követték . . . Ezzel szemben a pécsi ókeresztény temető rézsűkkel elválasztott terraszrendszere a vertikális rendszert egyesítette a horizontálissal. . ." (1,24. 1.) A tanulmány .harmadik részében G. az ó_ és középkori Pécs kapcsolatait vizsgálja az ókeresztény temetővel. Kétséget kizáró módon megállapítja, hogy