Századok – 1944

Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36

A MAGYARSÁG ÉS A VÁROSI ÉLET A KÖZÉPKORBAN 57 beérjük. Miskolcot, Szegedet vagy Dést kivételnek nyilváníthatja az elfogult szemlélő. Valamennyi városunk keletkezését, fejlődését meg kellene vizsgálni, hogy csoportokba oszthassuk őket s azután leolvashassuk sorsukból, milyen a magyarság tevékenységének mérete. Az anyag, amely ma monográfiák formájában rendelkezésünkre áll, ilyen összehasonlításra, sajnos, nem ad alkalmat. Jószándékú emberek írták azokat, példaadó munkájuk nevelő, öneszméltető hatását nagyra értékeljük, azonban el nem hallgathatjuk — annál kevésbbé, mert közismert tény ez —, hogy a lényegen igen sokszor bámulatosan átsiklottak. Nem megróvásképen, hanem csak a feladat nagyságát jellemezve említjük meg, hogy Vác keletkezéséről, középkori fejlődéséről szinte semmit sem tudunk, noha a városnak két odaadóan szorgalmas monográfusa is volt. Egyikük, Karcsú Antal Arzén az 1880-as években kilenc köte'ben dolgozta fel múltját, a másik pedig, a nemrég elhúnyt Tragor Ignác egy hosszú élet szabad óráit áldozva fel, egymásután adta ki Váccal foglalkozó tanulmányait és könyveit. Mily jellemző azonban, hogy a szintézisnek szánt „Vác történeté"-ben (1927), noha az áb, rák közt a Bécsi Képes Krónika miniatűrjeitől a XX. századi polgármesterekig megtaláljuk Bocskay, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth arcképeit, vagy a XVII. századi várostromos metszetek reprodukcióit, hasztalan keressük a városalaprajzot. Hogyan is tudnók így kijelölni, hol volt a középkori „civitas Waciensis Hungaricalis" és hol a „Theutonicalis '? Mennyire más a német várostörténeti irodalom! Ez éppen nap-I jainkban mutatta meg, milyen rendszeres előtanulmányok állanak rendelkezésére s azokból az összehasonlításhoz szükséges, a szin'etikus várostörténet megírására alkalmas anyagot egységes szempontok szerint rendezve, mily teljességben tudja összefoglalni. Az 1933-i varsói történettudományi kongresszus egyik szakosztályának elég volt hangot adni a vágynak, mennyire hasznos volna megteremteni az összehasonlító európai várostörténet müveléséhez a feltételeket s 1939-ben már megjelent E. Keyser szerkesztésében a „Deutsches Städtebuch" első hatalmas kötete.39

Ez Északkelet-Németország — beleértve Sziléziát is — valamennyi városának múltjából tartalmazza a legfontosabb települési, gazdasági, közigazgatási, nemzetiségi, műveltségi stb. adatokat; 20—20 pontban oly áttekinthetően elrendezve, hogy azok szinte szuggerálják a nagy egységek szerinti vizsgálódást. Máris látszik, hogy a még hátralévő három kötet megjelenése után hasonlíthatatlanul pontosabban meg lehet majd ismerni pl. az egész német gazdasági élet fejlődését, a népesség számának koronkinti alakulását, vagy a városok kele'kezésének körülményeit, mint arra eddig az egyes monográfiák adatainak általánosításával alkalom adódott. S mindez verejtékes munka nél-M Deutsches Städtebuch. Handbuch städtischer Geschichte. Hrsgg. т. EKeyser. Im Auftrage der Konferenz der landesgeschichtlichen Kommissionen Deutschtands mit Unterstützung des Deutschen Gemeindetages.