Századok – 1944

Ismertetések - Török Jenő: Palásthy Pál; Prohászka előfutárja. Ism.: Salacz Gábor 562

•562 EGYHÁZTÖRTÉNET éppenséggel nem mondó sorokat — a „kibányászott" magyar protestáns barokkra, s hangoztatja a magyar katolikus barokk gyökértelen és nemzetietlen voltát. A szerző meglepően csekély tudással és olvasottsággal látott neki a barokk elemzésének (ezt „Források" c. fejezete is bizonyítja) és egész munkájában befolyásoltatta magát az utóbbi időben elterjedt néhány téves általánosítástól és jelszótól. Viszont egyáltalán nem ismeri éppen az elmúlt évtizedben megjelent, a kérdés másik oldalát is megvilágító tanulmányokat. Pedig kár, mert a munka második fejezetében — mely sokkal jobb az elsőnél -— meg-megcsillan tehetsége és a történetírói tárgyilagosság tisztelete. YANYÓ TIHAMÉR (Pannonhalma) TÖRÖK JENŐ: PALÄSTHY PÁL. PROHÁSZKA ELŐFUTÁRA. Budapest 1943, Stephaneúm-ny. 21 1. 8°. — (Különlenyomat a Regnum Egyháztörténeti Évkönyvből.) T. tanulmánya egy készülő nagyobb Palásthy-monográfia vázlata. Mint vázlat is nagy hiányt pótol, inert Palásthy, mint korának legintranzigensebb katolikus egyházi férfia mindenféleképen megérdemli a vele való foglalkozást. A Religiót szerkesztette 1864 és 67 közöt s lapját egyházpolitikai térre irányítva szókimondó, szenvedélyes stílusával ő harcolt a legkérlelhetetlenebbül az általa eretnekségnek vallott liberalizmus, az államot laicizálni akaró egyházellenes törekvések ellen. Sokat foglalkozott lapjában az egyház és állani viszonyával s a kettő egységét munkálta a szabad egyház a szabad államban elvvel szemben. Kétségtelen, hogy az ő felfogása volt a helyes katolikus álláspont, nagy kérdés azonban, hogy taktikailag helyesen járt-e el, amikor az egyházi kérdések megoldásának a halogatása ellen volt, azt vallva, hogy ez csak gyengíti a katolicizmust s erősíti a liberális és radikális erőket. Szerzővel ellentétben azt hisszük, hogy mindjárt 1867 után kiprovokált kultúrharc nem eredményezett volna enyhébb egyházpolitikai törvényeket a Wekerle—Szilágyi— Csáky-kormányzat törvényeinél!, sőt valószínűleg az egyházi vagyon szekularizációjával is járt volna. Simor hercegprímás, mint egy memorandumból tudjuk, számolt is ezzel s hogy elkerülje a harcot, főpaptársaival együtt bizonyos passzív egyházpolitikát folytatott. Ha Rómában úgy is vélekedtek ezért róluk, hogy episcopi hungarici sunt magis politici quam catholici, magatartásukkal mégis sok idő előtti s az értnél valószínűleg nagyobb megpróbáltatástól kímélték meg a magyar katolikus egyházat. Palásthy nem tudta felsőbbségének eljárását helyeselni s mert hallgatni nesm tudott, lázítani pedig nem akart, visszalépett 1867-ben a Religio szerkesztésétől. Simor azonban ennek ellenére nagyra értékelte őt; bár kassai pap volt. mégis kineveztette 1871-ben esztergomi kanonoknak s később segédpüspökévé is tette. T. tanulmányából jól megismerhetjük Palásthy nézeteit s várjuk ígért monográfiáját. SALACZ GÁBOR (Pécs) SZENTIVÁNYI DEZSŐ: A KATEKIZMUS TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON S CANISIUS SZENT PÉTER ÉS A MAGYAR KATEKIZMUS. Budapest 1944, Pray Rendtörténetíró Munkaközösség, 197[3] 1. 8.° (Kiadványok Jézus Társasága Magyarországi Történetéhez. Tanulmányok 36.) Sz. célja: Átfogó és összefoglaló történeti képet adni a katekizmus múltjáról. Érdujhelyi Mihály 1906-ban Zentán megjelent ilyvonatkozású műve: (A katolikus hitelemzés története Magyarországon) csak részben elégítette ki a tudományos igényeket. Sz. a katekizmus történeti szerepét, nagyon ügyesen, az egyes korok szellemének fölvonultatásával domborítja ki. A katekizmus története Canisius Szent Péterig c. fejezet (11—1í6 1.) a középkori katechetikai vonatkozású művek fölsorolását adja dióhéjban. Ezek között szerettük volna Szent Bonaventurának idevonatkozó müveit is olvasni: Collationes de Septem donis Spiritus Sancti, Collationes de decern praeccptis, Sermones selecti de