Századok – 1944

Ismertetések - Nagykálózi Balázs: Jászkunsági reformátusok leköltözése a Bácskába II. József korában. Ism.: Esze Tamás 540

TELEPÜLÉSTÖRTÉNET 541 Feketehegyen tótok is vannak, pedig a telepítő hatóságok és a települők az egynemietiségü és egyvallású falvak létesítésére törekedtek, s gondosan vigyáztak arra, hogy ez az elv meg is valósuljon. Mint történhetett meg mégis, hogy bizonyára nem református vallású tótok keveredtek a színreformátus magyar települök közé? Nem valószínű, hogy csupán egy lelki contagium módjára terjedő települési láz eredményezte volna e nagy területre kiterjedő és több egymástól egészen távoleső községben jelentkező elköltözési vágyat. Nem kétséges, hogy ez is közremunkált, de a mozgalom kialakulásában nagyobb része lt hetett az agitációnak és a szervezkedésnek, mint azt a szerző feltételezi. Az egyes községek megmozdulásait egymáshoz kapcsoló szálak kikeresése valóban hosszú időt és nagy türelmet igénylő feladat, de nem reménytelen, eredméíiyei és tanulságai megérik a reáfordított fáradságot, mellyel a szóbajöhető megyei, községi és egyházi levéltárak és jegyzőkönyvek átkutatása jár. N. nyomatékosan mutat rá arra, hogy az elvándorlási törekvések rugója elsősorban anyagi, gazdasági természetű. Indokolása alapos és meggyőző. A materiális tényezők mellett azonban lelki és társadalmi indítékok is hatottak, melyeket nem szabad elintéznünk azzal a feltevéssel, hogy ezek a történetileg megfoghatatlan dolgok világába tartoznak. Elgondolkodtató az a kellően nem értékelt és őt további kutatásra nem serkentő adata, hogy a kunhegyesiek a császári udvart is megjárták, „Bécsben többektől is érdeklődtek, a legértékesebb útbaigazítást azonban Nagy Sámuel, bécsi ref. ágenstől nyertek, aki folyamodványukat is megírta". Néhány halvány adatból arra lehet következtetnünk, hogy helyi egyházi emberek is résztvettek a szervezkedésben, vezetőit tanácsolták és irányították, s közvetítésükkel jutott Terebesi András a kunhegyesi parasztvezér az ágens pártfogásához. Az anyavárosok egyházi jegyzőkönyvei is bizonyára megőriztek néhány, az egyháziak magatartására jellemző adatot melyek segítségével világosabban látnánk a mozgalom lelki és egyháztörténeti vonatkozásait. A helyi parasztvezetők életkörülményeinek, előéletének, a költözködők rokonsági kapcsolatának kikutatása is értékes adatokat szolgáltathat indítékaik megismerésére. Biztosra vehetjük, hogy mindegyik érintett községnek megvolt a maga Terebesi Andrása, aki először adott hangot a költözködési vágynak, az agitáció szervezőképességet s bátorságot igénylő munkáját végezte, pártfogók uián járt, s a hatóságok előtt a felelősséget viselte. A helyi és a magasabb pártfogók kikutatása és az ügyre gyakorolt hatásuk mérlegelése a telepítés történetének több homályos pontját világítaná meg. A szerző félmondatban megemlíti, hogy a Bánságba telepített németség egvrésze „bécsi söpredék, akiket a közrend érdekében büntetésből hordtak le". A német telepítések irodalmában másutt is találkozunk a telepítések deportálás szerű voltára való utalásokkal. N. is foglalkozik odavetőleg a bácskai magyar telepesek erkölcsi minőségének kérdésével, s feltételezi, hogy a peregrinusok között sok volt a selejtes elem: „A magistratusok vasmarokkal fogott gyeplője sokakra kényelmetlen lehetett s valószínűnek tarthatjuk, hogy nent egy ember keresett e korbácsos, pálcás, dereses és szégyenköves vasfegyelemből kiutat és másutt szabadabb levegőt." Biztosan voltak ilyenek is közöttük, mert haszontalan emberek mindenegyes közösségben vannak, de a könyvében1 közölt adatokból is nyilvánvaló, hogy nem ezek adták meg a települők erkölcsi jellegét. A kisújszállásiak és a kunmadarasiak megható búcsúlevelei önérzetesen hivatkoznak arra, hogy ők „nem valami haszontalan csavargó emberek", hanem „e mi bujdosó társaságunk ez édes hazánk igaz első szülötte". Bácskában legalább olyan kemény volt a közigazgatás vasmarka, mint odahaza, hiszen Feketehegyen a vármegye még az iskolamestert is megbotoztatta. Ilyen tekintetben aligha voltak illúziók. Inkább nyugtalanság jellemezte őket. mint erkölcsi alacsonyabbrendűség, ez pedig, úgy odahaza, mint új lakóhelyükön a szűkös életlehetőséggel való elégedetlenségből táplálkozott; igaz, hogy sokszor túlzásokra ragadta őket, e nyugtalanság azonban minden települő közösségben jelen van, szándékuknak egyik mozgatója, az új települőhelyen is sziikségképeni jellemzője az első nemzedéknek, ebből azonban és a települőkkel gazdasági és társadalmi ellentétben élő előkelőbb és vagyonosabb rétegek indulatos nyilatkozataiból nem szabad elmarasztaló erkölcsi ítéletet megkockáztatni a magyarság egy bátor és értékes települő csoportjával szemben.