Századok – 1944

Ismertetések - Florek; Pavol: Turčiansky Sv. Martin v stredoveku. Ism.: Vigh Károly 542

542 TELEPÜLÉS- ÉS HELYTÖRTÉNET A térképek hiánya feltűnő. Balla Antal mérnök 1777. évi térképe szolgál a szerző legfontosabb érve gyanánt arra, hogy az elvándorló rajokat kibocsátó vidéknek „néptápláló képessége csekély s az aránylag ritka népesség eltartására is elégtelen". Ezt a fontos térképet közölnie kellett volna, a megült puszták felmeréséről készült mérnöki munkálatokat is. Az előszóban felsorolt irodalomból bizonyára az egyidejű megjelenés következtében maradt ki Takács Károlynak a pacséri egyházközség történetéről írt, az egyházi helytörténetírás átlagos színvonalán álló, de megemlítésre és nyilvántartásra érdemes könyve. Megjegyzéseink nem kisebbítik N. értékes és hézagpótló, a református egyháztörténet számára is hasznot jelentő s a doktori disszertációk átlagos színvonalát jóval meghaladó dolgozatának értékét. A szerző református lelkipásztor, szűkebb hazájának, a Jászkunságnak múltja iránt való meleg érdeklődése indította a jászkunsági reformátusok Bácskába való leköltözése történetének megírására. Témájával való e kettős érzelmi közössége nem akadályozta feladatának megvalósításában, sőt bölcs — bár néhol kissé fanyar — tárgyilagosságra ösztönözte, nyereségére a történetírásnak, nyereségére a szerzőnek is, kinek — reméljük — nem az utolsó munkája ez. F SZE TAMÁS FLOREK, PAVOL: TURClANSKY SV. MARTIN V STREDOVEKU. Turc. Sv. Martin 1944, Matica Slovenská, 172 1., 8 tb., 5 térk. 8°. 1940-ben volt hatszáz esztendeje annak, hogy a szlovák szellemi élet középpontja: Túrócszentmártón, Róbert Károlytól megkapta a szász eredetű korponai városjogot. Ebből az alkalomból írta meg F. Túrócszentmártón középkori történetét. A város múltjának feltárása mintegy hét évtized óta folyik. Alapvető, bár sokszor kritikátlan munkát végzett Fr. V. Sasinek, aki a Letopis Matice Slovenskej-ben (1874. XI, 1. k.) kiadta a város 1315 és 1800 között kelt okleveleit. További értékes adatokat nyújt Túrócszentmártón eredetére vonatkozólag Mályusz Elemér kitűnő munkája, Túróc megve kialakulása (Bp., 1922). Ezeken kívül F. főforrásművei közé tartozott — egyebek között — Mária Jersová „Rod Ivánka z Jordánu a Drazkoviec (Turc. Sv. Martin, 1037)" c. településtörténeti adatokat tartalmazó tanulmánya és Ján Sikura „О Zátureckych kúriách (Bratislava, 1935)" с. helytörténeti adatközlő értekezése. A helységnévvel először a" zobori apátság lilltl-ból származó alapítólevelében találkozunk, ahol „Turc" névvel fordul elő. II. András 1224-i oklevelében „terra Turchy"-t olvasunk. 1240-beti Turoch, 1254-ben Thurocz a neve a helységnek és a folyónak egyaránt. F. mindezeket Fejérpataky, Szentpétery és részben Smilauer publikációi alapján állapítja meg (Fejérpataky K„ Kálmán király oklevelei. Bp., 11892, 59. 1., Szentpétery, Az Arpádházi királyok okleveleinek jegyzéke, 46. sz„ V. Smilauer: Vodopis starého Slovenská, 214 1.). A Túróc név eredetét F. az idősebb Pliniusig származtatja vissza. A hasonnevű folyónév a római történetírónál Duria névvel szerepel. Ez az elnevezés Smilauer szerint (i. m.) kelta eredetű; a későbbi Túróc deminutiv képzés eredménye. A XIII—XV. századi oklevelekben legtöbbnyire „Thuroch" alakban fordul elő. Így: comitatus de Thuroch, vagy villa Sancti Martini, illetőleg oppidum Sancti Martini. Az alapalak tehát: Turc-Turuc-Túróc. F. nem hangsúlyozza, hogy a szlovák Turiec (és ebből Turéiansky) alak csak másodlagos képzés eredménye és a középkor folyamán nincsen nyoma. Szenl Márton eredeti lakóiról nem maradtak történelmi adatok. Maga a település királyi földön, a szklabonvai vár fennhatósága alá tartozott. Privilégiumát li257-ben IV. Béla adta királyi jobbágyok számára, akik Túróc és Liptó megyékből a comesek zsarnoksága miatt elköltöztek. A település nevét patrónusának, Szent vagy H'tvalló Mártonnak templomától kapta, amiből F. logikusan arra következtet, hogy a település később keletkezett, mint a templomvagy legfeljebb azzal egvidőben. Aránylag gyors fejlődését kedvező fekvésének köszönhette: fontos kereskedelmi út mentén, összekötő kapocs volt a túróci rónaság és a Vág-völgy északi része között. Károly Róbert 1340-ben a szász-