Századok – 1944

Ismertetések - Siculus: A moldvai magyarok őstelepülése; története és mai helyzete. Ism.: I. Tóth Zoltán 535

536 NÉPISÉG ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNET 535 dolgozat szűk terjedelme nem engedte meg a szerzőnek e rendkívül fontos kérdés bővebb tárgyalását. Különösen a bizonyító anyagból szerettünk volna többet látni. Kár, hogy a közölt földrajzi és családneveket csak a nemzetiségi különválasztás forrásául használta és más következtetést nem vont le belőlük. ' Érdemes lett volna, legalább a saját gyűjtésű neveknél, a keresztneveket is közölni: ilyen népileg, vallásilag vegyes vidéken ezek nagyon jellemzőek. A dolgozat minden érdeme mellett is kivonat benyomását teszi, annyira lapidúris és tömör. Várjuk a szerző kutatásainak többi eredményét. BÉLAY VILMOS МАК К AI LÁSZLÓ: SZOLNOK-DOBOKA MEGYE MAGYARSÁGA. Kolozsvár 1943, Erdélyi Múzeum, 14 1. 8°. — (Erdélyi Tudományos Füzetek 151.) Ma már be bizonyítottnak tekinthető az a tény, hogy a magyarság a lionfoglaüás évtizedeiben szállta meg Erdély belsejét. Bizonyítja ezt több honfoglaló nemzetség középkori birtoklása is (Agmánd, Gyulazsombor). Az itt talált szláv töredékek a síksági részeken elmagyarosodtak a tatárjárás koráig, a magasabban lakók elrománosodtak а XIV. században. Szépen figyelhető a Szolnok-Dobokában birtokló nemzetségek keleti irányú terjeszkedése: ennek a következménye az erdélyi megyék alakja is. A megye délnyugati része kisnemesi vidék, a később birtokba vett keleti és északi vidékeken nagy uradalmak keletkeztek. A románok első számottevő csoportjai а XIV. században jelentek meg. А XVI—XVIII. század háborús pusztításai következtében változott meg a népi arány olyannyira, hogy a középkorban még túlnyomó magyarság szórványsorba jut. Kár, hogy mindez térképen nincs szemléltetve. M. céljának megfelelően röviden megismertet a kutatások eredményeivel; előadását adatokkal nem terheli meg. Becsesek a szövegbe beillesztett, újkori elbeszélő forrásokból átvett idézetek, amelyek megkapóan ecsetelik az északerdélyí magyar jobbágyság szenvedéseit és pusztulását. BÉLAY VILMOS M1KECS LÁSZLÓ: A CSÁNGÓK. Budapest, 1941, Turul Szövetség, 412 1. + VIU^S^ tb + 6[5] térk. 8°. — (Bylvai Könyvek.) рЪ DOMOKOS 1»ÁL PETER: A MOLDVAI MAGYARSÁG. 3. bőv. kiad. Kolozsvár^ 1041, Szerző, 599 1. 8°. 'ф, SICULUS: A MOLDVAI MAGYAROK ÖSTELEPÜLßSE TÖRTÉNETE ÉS MAV-ák. Щ HELYZETE. Pécs, 1942, Pesti Lloyd-Társ. ny., 184 1. + Ü tk. 8°. — •pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyet. Kisebbs. Int. Kiadv. XIV.) A legutóbbi évtized •— ha nem is éppen megújult, de mindenesetre felpezsdült — nemzeti érzése érdeklődéssel fordult a külföldre szakadt, de különösen a moldvai magyarok felé, akiket téves általánosítással gyakran csángóknak szokás nevezni. A magyarság érdeklődése a Moldvában élő testvérek iránt а XVIII. századtól kezdve az irodalomban is felbukkant és mind a mai napig szakadatlanul ébren maradt. A tanulmányok és cikkek százai tanúskodnak róla, hogy az anvanép sohasem feledkezett meg teljesen tőle elszakadt fiairól. Mintegy lezárva az eddigi fejlődés vonalát, az elmúlt néhány esztendőben több nagyobbszabású összefoglalás jelent meg a moldvai magyarokról. Ezeket mind nemzeti, mind pedig tudományos szempontból örömmel vártuk. A nemzet iránti szeretet és áldozatos ügybuzgóság szempontjából az ismertetendő három mű szerzőjénél nincs hiány, a három szerző egymástól mégis egészen elütő jelenség. Időrendben D. foglalkozik először a moldvai magyarokkal, aki minden dicséretet és elismerést megérdemlő moldvai utazásain és kirándulásain szerzett tapasztalatok alapján ('.síksomlvón, ahol mint középiskolai énektanár működött, adta ki jelen javított és többszörösen bővített kiadásának elődjét (1931). Akkor könyve valóságos nemzeti eseményszámba ment Erdélyben és második kiadást is megért (Kolozsvár, J1934). Utána jelentek meg Liikő Gábor úttörő és gondolatébresztő munkái a moldvai és a havasaljai magyarság