Századok – 1944

Ismertetések - Siculus: A moldvai magyarok őstelepülése; története és mai helyzete. Ism.: I. Tóth Zoltán 535

536 NÉPISÉG ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNET 536 múltjáról és még más román és magyar szerzők forrás-, részlet- és összefog­laló történeti és nyelvészeti müvei, úgyhogy a negyvenes évek elejére a kér­tlés nagyobbszabású összefoglalása indokolttá vált. Erre D.-Sal majdnem egy­időben M. is vállalkozott. Mindkettőjük munkája nagy adatgazdagsággal dicse­kedhetik, s első tekintetre úgy látszott, hogv a szakembernek és az avatatlan olvasónak egyaránt könnyű lesz tájékozódnia a moldvai magyarság kérdésé­ben. Nagv terjedelmük és adatgazdagságuk ellenére a kérdés világos és köny­nyen kezelhető összefoglalása D. és M. munkáinak megjelenése után is a jövő­től várható. Műveik a történeti anyag mellett a jelenlegi helyzettel, néprajzi adatokkal, népművészettel (D. a csángónépdal legérdemesebb gyűjtője) és — különösen M.-é — sorskérdésekkel is foglalkoznak. Nem szorosan vett tudo­mányos művekről van szó, hanem a nagyközönség befolyásolására szánt vegyes jellegű munkákról, amelyek történelmi fejezetekkel, illetve tudományos igény­nyel fellépő részletekkel is rendelkeznek. A moldvai magyarság életét a magyar tudományosság a XVIII. század elejétől kezdve figyelemmel kísérte, de a XIX. század romantikus történetírá­sának uralkodó vonásain az első világháború előtti időkig alig jutott túl. Nyel­vészeink ezen a téren lényegesen túlszárnyalták történészeinket. Csak a század elejétől kezdve mutat fel a kutatás valamelyes fejlődést, Rosetti Radu, Auner Károly, majd Győrffy István, Bitay Árpád, Veress Endre, Lükő Gábor, Elekes Lajos és mások kutatásai és közlései megteremtik a kritikai feldolgozás és •összefoglalás [lehetőségét. E fejlődéshez viszonyítva, a lelkes műkedvelő D: szorgalmas és pontos adatgyűjtését elismeréssel kell említenünk, de a történet­tudomány szempontjából kiadványainak nincs nagyobb jelentősége. S-ról, saj­nos, csak lesújtót mondhatunk. Könyvének nincs egyetlen használhatóbb gon­dolota, a mondanivalót a felszínes és jelszavas nemzeti retorika és misztika helyettesíti; ami használható benne, az D., M. és Lükő műveiből szedegette össze. Csak a szakképzett historikus M. könyvének vannak komoly tudomá­nyos érdemei is. M. nem annyira a tudomány, mint inkább a nagyközönség számára ír. könyvét anthológiafélének és ,.fermentum"-nak szánja. Célja a kutatóvágy fel­keltése. de méginkább az olvasó magatartásának a befolyásolása. Tudomány és propaganda vegyesen van benne képviselve. Könyve ezért nem sikerülhetett maradéktalanul1 sem mint tudományos munka, sem mint propagandamű. A két magatartás, a történetíróé és a propagandistáé, bármily nemes értelemben is fognánk fel utóbbinak szerepét, egymással össze r^em egyeztethető. Az egyik tárgyilagosságot követel, a másik eleve szubjektív. Az egyik a múltra néz, a másik a jövőre. Az egyik a válóságot akarja megismerni és az értelemre hat, a másik inkább az érzelemre és az akaratra pályázik. Egyik-másik lapjának elolvasása után (pl. 318—9., 325—6., 328. stb.) kénytelenek vagyunk a szerző tárgyilagosságra való törekvésében- kételkedni. Müvének vannak azonban komoly érdemei és eredményei, amelyek némileg feledtetik eltévelyedéseit. Mindenek­előtt jelentős lépést tett meg a moldvai magyar kérdés tisztázásában a róla vallott nézetek irodalomtörténelménék felvázolásával. Ezáltal jórészt kihullott a rostán mindaz, ami a nemzeti romantika és misztika terméke, mint pl. az -fe tel közi magyarság kontinuitása Moldvában, amit egyetlen adat sem bizonyít, s ami — M. helyes megállapítása szerint — egynemű a dáciai római-román folytonosság tételével, de kihull — mind történetileg, mind nyelvészetileg — a szintén hasonló jellegű és a legutóbbi időkig kísértő hún-kún-moldvai magyar azonosítás is. A moldvai magyarság kérdését M. nem mint elszigetelt, hanem mint a magyarországi magyarsággal szervesen összefüggő jelenséget figyeli meg. A csángókérdést a honfoglalással, illetve a magyarságnak és a székely­ségnek Erdélyen keresztül keletre való hatolásával kapcsolatban értelmezi. A moldvai magyarság a múltban szerves összefüggésben volt a nagy magyar nép­tömbbel és egy természetes népi expanzió jelenségeként és részben katonai védőfeladat teljesítésére helyezkedett el a Kárpátokon túl. Ezért M. — köny­vének címével ellentétben — nemcsak a moldvai, hanem a havasaljai és szö­rénységi magyarság múltjával is foglalkozik. Szembeszáll azzal a nézettel, mely szerint a középkorban a Kárpátok képezték volna a legszélső határvonalat

Next

/
Thumbnails
Contents