Századok – 1944
Ismertetések - Makkai László: Észak-Erdély nemzetiségi viszonyainak kialakulása. Ism.: Bélay Vilmos 534 - Makkai László: Szolnok-Doboka megye magyarsága. Ism.: Bélay Vilmos 534
534 POLITIKAI ÉS NÉPISÉGTÖRTÉNET DRAGOMIR, SILVIU: LA TRANSYLVANIE AVANT ET APRÈS L'ARBITRAGE DE VIENNE. Sibiu 1943, „Cartea Romaneasca Cluj", 52 1. 8°. A román kultuszkormány egy nemrég neves politikus, Antonescu Mihály kezdeményezésére, egy az erdélyi problémákkal foglalkozó, s az európai közvélemény „felvilágosítását" szolgáló újabb tudományos kiadványsorozat megjelentetését határozta el. A sorozatot a Szebenbe húzódott volt kolozsvári Egyetem „Erdélyi tudományos és kutató központja" (Centrul de studii cercetäri privitoare la Transilvania) szerkeszti és adja ki. A sorozat címe Hibliotheca Herum Transsilvaniae. A sorozat 1942 decemberében megjelent első kötete Erdély néprajzi, gazdasági, politikai helyzetét és jelentőségét vizsgálja. Szerzője D. a Román Tudonyos Akadémia tagja, a szebeni egyetem tanára. A munka célja politikai, az 1940-es II. bécsi döntés igazságtalan voltát akarja bebizonyítani, s bár szerzőjének módszere tudományos, nemzeti érzése nem egyszer elragadja s legtöbbször egyoldalúan emeli ki a románságra kedvezőnek vélt adatokat a többi nemzetiségek, különösen a magyarok rovására. (Különösen feltűnő ez az egyes nemzetiségek megyénkinti arányszámát feltüntető térképeken; a magyarokat kevésbbé feltűnő, világosabb vonalkázással jelzi, mint a párhuzamos térképen az ugyanolyan százalékú románságot, úgyhogy a 2 térkép egybevetése nem ad helyes képet. 10—41. 1.) Erdély és a Regát egymásra utaltságának bizonyításánál az új német Grossraum-Wirtschaft elméletére támaszkodik, s különösen Hennig Richard eredményeit idézi sűrűn Geopolitik c. könyvéből. E szerint Erdély a román ,,élettér" középpontja, vagy máiként, Hennig terminológiája szerint „Horststaat". Elméletét a táj hegyrajzát némileg módosító vázlattal is alátámasztja. B. K. MAKKAI LÁSZLÓ: ÉSZAK-ERDÉLY NEMZETISÉGI VISZONYAINAK KIALAKULÁSA. Kolozsvár 1942, Minerva-ny. 20 1. 1 térk. 8°. — (Klny. a Hitelből.) A szűkebb Magyarországon a középkori magyar „néptalaj" belső részein maradt meg leginkább a magyarság, a széleken igen nagy volt a népi veszteség. Erdélyben fordított a helyzet: népünk gazdasági életformájának megfelelő s a honfoglalóktól birtokbavett Mezőségen szorult kisebbségi sorsba s a medence szélein (Székelyföld, Kalotaszeg) tartotta fenn magát. Ennek a jelenségnek történeti okaival foglalkozik M. jelen dolgozatában, Észak-Erdélyre terjesztve ki vizsgálatát. Hozzátehetjük, hogy a medence többi részén is hasonló okok eredménye a mai nemzetiségi helyzet. Tanulmányát főleg Petri Szilágy megye monográfiája, Tagányi—Réthy—-Pokoly—Kádár Szolnok-Doboka vármegye monográfiája és Fekete Nagy-—Makkai Documenta Valachorum-a alapján készítette, felhasználta azonban a Népiség- és Településtörténeti Intézet kiadványsorozatának megfelelő értekezéseit, sőt néhány az Országos Levéltárban és az Erdélyi Nemzeti Múzeumban őrzött jobbágyösszeírást is. Megállapítja, hogy ez a népi helyzet nem belső, következetes fejlődés eredménye, hanem erőszakos, külső okok hozták létre. Mikor a románok e területen megjelentek — a XIV. század első felében —, a magyarság ipár több mint 300 éve ott élt. Ezt az írott emlékeken kívül a földrajzi, különösen a pataknevek igazolják. Ezután területi egységek szerinti felsorolásban megismertet az északerdélyi faluk kialakulásával és középkori magyarságával. A XVI—XVIII. század politikai eseményei: a török, tatár dúlások, császári hadak átvonulása, az ezeik következtében fellépő pestisek szörnyű pusztítást végeztek a forgalom útjába eső népes magyar helységekben. A nyomorúság éveiben rengeteg magyar románosodott el részben összekeveredés, részben az egyházi gondozás hiánya miatt (a XVIII. században megszűnt a protestáns jobbágyok hivatalos támogatása, a római katolikus földesurak általában szívesebben látták a görög katolikus románokat birtokaikon). A nemzetiségi öntudatosulás kora igen kedvezőtlen helyzetben találta a magyarságot: megmerevítette az „addig úgyszólván cseppfolyós állapotban lévő nemzetiségi erőviszonyokat s a nyelvileg és vallásilag elszakadt magyart véglegesen a másik táborhoz csatolta". Ez a magyarázata a magyarnevű északerdélyi románok nagy számának. Sajnos, a
