Századok – 1944
Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36
A MAGYARSÁG ÉS A VÁROSI ÉLET A KÖZÉPKORBAN 49 németeknek tartja s azután azon tépelődik, hogy vájjon bajoroknak vagy sziléziaiaknak nyilvánítsa-e őket. Hasonló a helyzet Liptószentmiklósnál: „A német városalapítókról egyáltalán semmit sem tudunk, sem származásukról, sem elszlovákosodásukról. ' Azonban már 1508-ban a liptószentmiklósi csizmadialegények szlovák szabályokat nyernek, „amiből következik, hogy a szlovákság ekkor már túlsúlyban volt". Ez a három mondat világítja meg a legélesebben Weinelt elfogultságát. Annyira sziklaszilárd bizonyosság számára, hogy egy téglalapalakú piacteret csak németek tudnak kifejleszteni, hogy az adatok teljes hiánya sem ejti gondolkozóba s eszébe sem jut feltételezni: Az 1508-i szlovák nyelvű szabályzat annak a bizonysága lehet, hogy a városka lakói kezdettől fogva — nem németek. Ugyanez az elfogultság értelmeztet vele a németségre kedvezően határozatlan adatokat és takar el szeme elől olyanokat, amelyek teóriája ellen szólnak. Valószínűleg nem az egyetlen példa erre Turócszentmártonról szóló fejtegetése. „A német négyzetes alaprajzú csoportba" osztja be, bár már közel áll egy másik típushoz, a piacutcáshoz. Múltjából kiemeli, hogy faluból fejlődött ki, hiszen a „szentmártoni németeket" 1340-ben királyi privilégium juttatta Korpona jogához, amiből következik, hogy az alsómagyarországi bányavárosokkal voltak kapcsolataik. Másrészt azonban szálak fűzték őket Teschenhez, bár a keletsziléziai németek kis számban költözhettek csak be. „A németprónai német népsziget és az egykor német város, Zsolna közelében, tehát jellegzetesen sziléziai hatáskörben fekszik" — ez a végső megállapítása semmi kétséget nem hagy fenn, kiket tart a város alapítóinak. A rideg valóság ezzel szemben az, hogy az 1340-i kiváltságlevél hospeseket, nem pedig németeket említ. Másrészt a városka valamennyi ismert bírája, esküdtje, lakója a középkorban szláv nevű. A megye történetével foglalkozó magyar munka húsz év előtt magától értetődően felsorolta az okleveles adatokat,2 8 amelyek szerint 1375-ben a város bírája „Petrus Zubor ' volt, mellette pedig Stewko és Nedelkó fiai, meg Mikouc szerepeltek, 1368-ban pedig Viaska fia István, 1477-ben Emrisskowich Miklós, 1491-ben Hostensky Miklós nevű polgárok éltek, s ugyanez a munka utal arra, hogy a város lakosságának első teljes névsorában, az 1557-iben mindössze háromnégy németes hangzású akad (Slosser, Krunch). Mivel lehetetlen feltenni, hogy egy németek által alapított vagy akárcsak kifejlesztett város oly hamar elveszítse német lakóit, ezek hiányából Weineltnek rá kellett volna jönnie, hogy teóriája tarthatatlan. A magyar munka azonban elkerülte figyelmét, ami érthető, de aligha menthető. Egyébként Turócszentmárton szlovák monografusa, P. Florek, újabban előkerült okleveles adatokkal még kétségtelenebbé tette, hogy a középkorban nem éltek a városkában németek. 1384-ben ugyanis a bírót Hanko-nak hívták, a névszerint felemlí-28 Turóc megye kialakulása. Budapest, 1922. 64. s köv. 1. Századok 1944, I—III. 4
