Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
A SZÁSZ KÉRDÉS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 451 törcsvári uradalmat. Törcsvár és a hozzátartozó falvak koronajavak voltak, amelyeket 11. Ulászló zálogosított el a brassóiaknak. Majd a felvett kölcsönöket nem tudván visszafizetni, nekik adományozta azokat. Mivel azonban a koronabirtokok elidegenítését törvény tiltotta, Ulászlónak a brassóiakkal kötött megállapodása szerint 25 év elmultával, a 6300 forintot kitevő adósság egyösszegben való kifizetése esetén, az uralkodó visszaválthatja a törcsvári uradalmat. A brassóiak, akik a dominium jövedelmeinek ellenében vállalták e végvár fenntartását és a határvédelem ellátását, ezért alkudozásba kezdtek a fejedelemmel. Ennek eredményeként 1625-ben Törcsvárat és a hozzátartozó községeket Bethlen újraadományozta a brassóiaknak. Megszabta azonban határvédelmi kötelezettségeiket, néhány más címen bírt falujukat visszavette s magára ruháztatta a királynak Brassóval szemben fennálló 15.000 forint tartozását. Minthogy azonban Törcsvár koronabirtok volt, a nova donatióhoz az országgyűlésnek is hozzá kellett járulnia. Ez csak 1650-ben történt meg.129 Állandó terhet jelentett, főleg a brassóiakra és a szebeniekre, az adózáson kívül a portai követségekkel küldött ajándéktárgyak előteremtése, s az adót vivő követségek pénzes szekereinek és lovainak kiállítása. Jogtalan követelésként a portára menő futárok gyakran postalovakat erőszakoltak ki a szász parasztoktól.180 Ez ellen az országgyűlés is többször tiltó határozatot hozott. Brassó város szolgái különben gyakran teljesítettek futárszolgálatot országos ügyekben is. Erdély portai adóját aranyban kellett fizetni, a szászok viszont vonakodtak a jó aranypénzt adóba beszolgáltatni. Bethlen ezért egy ízben kénytelen volt keményen rájuk pirítani: rámutatott, hogy a szebeni polgármesternek magának van annyi aranya, mint amennyi az adóba kellene és ha valami jó bécsi üzletről volna szó, elő is kerülnének áz aranyak. A haza javára azonban nincs pénzük.13 1 Bethlen a maga és udvartartása szükségleteit gyakran vásárolta meg szász kereskedőktől. Egy nagyobbszabású üzletéről is tudunk, amelyet a szászokkal kötött: első hadjárata alatt zsákmányolt lovakat a szászokkal ökrökre cseréltette be. Az ökröket azután Bécsben és Velencében értékesítette.13 2 A szász kereskedelem és ipar uralkodó jellegét Erdélyben azáltal igyekezett megszüntetni, hogy befogadta és kedvezményekben részesítette a 129 Hegyes id. m. 368—369., 572—573., 582—583., 586—588. 1. — Szilágyi: Bethlen Gábor kiadatlan politikai levelei. 48—49. 1. — Kis Bálint: Az erdélyi szászság múltja vagyoni önkormányzatára vonatkozólag. Gyulafehérvár, 1900. 54—61. 1. 130 Biró Vencel: Erdély követei a portán. Cluj-Kolozsvár, 1921. 14—15-, 17., 102. 1. — Török-magyarkori államokmánytár. II. 145—147. 1. E. O. E. VIII. 121^—122. 1. lsa Kraus id. m. 56. 1.
