Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
421> LOVAS REZSŐ A szászok nem is remélhették, hogy a fejedelem elfogadja követeléseiket, de már azzal is sokat nyerhettek, ha ezen az alapon egyáltalában hajlandó veliik tárgyalni. Kétségtelen, hogy a kiállott sok szenvedés okozta elkeseredés és a központi hatalomba vetett bizalom megrendülése is hozzájárult e pontok létrejöttéhez — és ezt Bethlen is jól tudta —, de ezenkívül fel akarták használni a helyzetet arra is, hogy különállásukat még jobban kiépítsék a fejedelmi hatalom és a másik két nemzet rovására. Bethlen mérsékletét mutatja, hogy a szászok túlzott lépéseire nem válaszolt hasonlókkal. Újabb levelében,2 7 amelyet december 23-án küldött Segesvárra, ismét szemére veti a szászoknak hálátlanságukat. Rámutat, hogy követeléseik egy része sérti a fejedelmi méltóságot, egyes dolgokat pedig úgy írnak elő a másik két nemzetnek, mintha azok nekik alárendeltjeik volnának. Követeléseiket tárgy szerint csoportosítja: a szebeni telelést és az egész szászságot, illetve az egész országot illető ügyekre. Az utóbbiakban az országgyűlés hivatott dönteni, azokat tehát ott hozzák elő. A telelést illetően kijelenti, hogy arra a kényszerűség viszi, másképen nem tehet, ezért nem is kérdi többet, engedik-e vagy nem.2 8 Nem akarja a szász jogokat sérteni, de nem tűri, hogy feltételekei szabjanak neki és „. . . fegyver alatt őrizzék". A város kapuit a fejedelem emberei és a városi polgárok együtt nyitják-zárják. Minden szebeni visszatérhet, házát visszakapja. A Szebenhez tartozó jószágokat késedelem nélkül visszaadja a királybírónak. A céhek szabadságát visszaállította, a magyar iparosokat eltávolította, a piactartást a tanácsra bízta. Katonái közt szigorú fegyelmet tart. „Lám Bastának is annyi jus engedtetett és minden városokban az németeknek", mint amennyit ő kér két hónapig. Végül megfenyegeti a szászokat, hogy ha kívánságait nem teljesítik, nem marad adósuk. A fejedelem kiküldöttei megjelentek az univerzitás ülésén és igyekeztek a szászokat engedékenységre bírni. Egyeseket meg is nyertek, de végül a brassóiak véleménye győzött: addig semmiben nem engednek a fejedelemnek, amíg Szebenben tartózkodik.2 9 Bethlen azonban nem akarta a tárgyalásokat megszakítani. Érezhette — mint arra életrajzírója rámutat8 0 —, hogy itt a szász lélek tartós elidegenedéséről lesz szó, ha sérelmüket gyor-der tyrannische Bálhori auferlegt hatte, in tier Thal nur durch den neuen, klugen Fürsten befreit worden war, so mögte man die Wortführer und Machthaber der sächsischen Nation von einem Vbermass an Kühnneit und Mangel an Dankbarkeit nicht ganz freisprechen." (Id. h. 243. I.) " Szilágyi id. m. 12—14. 1. TM Bethlen levelei és egész magatartása valószínűtlenné teszik azt a feltevést. mintha Szeben ügyét alkudozások segítségével arra akarta volna felhasználni, hogv a várost minél magasabb áron adja át. (Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. Budapest, 1929. 45. I.) 29 Bojthi id. m. 380. 1. se Szekfű id. m. 45. 1.