Századok – 1944

Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419

421> LOVAS REZSŐ és magyarok közt ezen az országgyűlésen, mégsem volt nagy a bizalom köztük. Az országgyűlés az athname ügyében összeállított pontjai közt kérte a portától azok megbüntetését, akik a fejedelem és a rendek pecséteit utánozva, hamis levelekkel áskálódtak a portán. Ez a szászok ellen irányult, mert Báthory Gábor idejében ők jártak így el.1

1 A kölcsönös bizalmatlanság legfőbb forrása Nagyszeben helyzete volt. A város még Báthory hívei kezén volt. Bethlennek fontos volt kézbevétele, mert tudta, hogy a város átadása nélkül a szászokat megbékíteni nem lehet, ezért tárgyalásokba kezdett az őrséggel. A parancsnok, miután Báthory haláláról megbizonyosodott, tisztességes feltételek mellett átadta a várost.1

2

Még folytak a tárgyalások, amikor az otthonukból kiüldözött szebeniek küldöttsége felkereste Bethlent, és kérte városuk visszaadását, szabadságaik helyreállítását. A fejedelem barátságosan fogadta őket és november 9-én írásban a következőket ígérte nekik: 1. Ha bemegy Szebenbe, a várost visszaadja a szászoknak és őket kiváltságaikban megtartja. 2. Az elűzött polgárokat visszahívja és jószágaikat visszaadja. 3. Mindazt az elrabolt oklevelet és közvagyont, ami a kezébe kerül, átadja a városnak.1

3 Nem sokkal ezután, november 22-én udvarával együtt bevonult Szebenbe. Bár a várost nem akarta megszállva tartani s székhelyül használni, a hirtelen beállott kemény tél és Gyulafehérvár szétrombolt állapota arra az elhatározásra kényszerítette, hogy a telet a szászok fővárosában töltse. Ezt a tárgyilagosan gondolkodó szászok is így látták.14

(A szász nép általában örömmel fogadta a fejedelemváltozást és ennek az örömnek kifejezést is adott, bár az ujjongás legfőbb oka Báthory Gábor halála volt.1

5

) A szászság vezetőiben azonban nagy aggodalmat keltett Bethlen szebeni tartózkodása. Attól félve, hogy végleg ott akar maradni, egyetlen napig sem akarták megtűrni fővárosukban. A Segesváron november végén összeült univerzitás felszólította Bethlent, hogy azonnal hagyja el a várost, különben nem teszi le a hűségesküt és nem fizet adót.1

6

Ez az eljárás sértette Bethlent, de nem ragadtatta el magát. December 4-én kelt levelében1

7

ismét biztosította a szászokat, hogy Szebent csak ideiglenes szállásának tekinti: „. . . az súlyos télnek ereje rajtunk lévén, sem Fejérvárra lakó hellyünkre annak 11

Török-magyarkori államokmánytár. II. 47. 1. " Bojthi id. m. 372. I. 13

Bojthi id. m. 372—373. 1. 11 Connotationes etc. Pray—Miller id. m. II. 212. 1. 15

Hegyes id.' m. 4SI1—482. 1. — Gockesfh Bálint krónikája. Quellen Brassó. VI. 12. 1. — Seivert: Die Grafen der Sächsischen Nation. Windisch: Ungarisches Magazin. III. 160—161. 1. " Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalása. 1867. 7. 1. " Seiwert Gusztáv: Akten und Daten. Hermannstadt, 1870. 81—83. 1.