Századok – 1944

Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419

A SZÁSZ KÉRDÉS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 423 mind magának, s mind tartományának felettébb való pusz­tasága miá semmiképpen nem mehetvén, városokról városokra, falukról falukra módunk nincs benne, hogy bujdoshassunk". A város kulcsait átadja az elöljáróságnak. Arra kéri a szászokat, hogy nyugodjanak bele abba, hogy a telét ott töltse, azután pedig engedjék át neki Szászsebest — a város szabadságainak épség­ben tartásával — fejedelmi székhelyül, az egész ország és a szász­ság közös hasznára. Rámutatott a három nemzet közti únió szo­rosabbá tételének szükségére. Figyelmeztette a szászokat, hogy a magyarok támogatása nélkül erejük a maguk javának véghez­vitelére sem elégséges. Hangsúlyozta, hogy békét akar teremteni és ha ez a szászok miatt nem történhet meg, nemcsak a hálát­lanság vétke lesz rajtuk, hanem Isten ítélete is. Bethlen levelé­hez hasonló tartalmút küldött az univerzitásnak a fejedelmi ta­nács is. A fejedelem kiküldöttei eredménytelenül tértek vissza Seges­várról. Az univerzitás ragaszkodott a város azonnali kiürítéséhez. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a fejedelem katonái és a város lakossága között könnyen összeütközésre kerülhet a sor, más­részt attól félt, hogy Bethlent szászokkal ellenséges tanácsosai ellenük hangolhatják és más elhatározásra bírhatják.1 8 Bethlen december 10-én élesebb hangú levélben válaszolt; ebben csodálkozásának ad kifejezést a szászok hálátlansága miatt: „.. . mint hihetjük tehát azt el, hogy más szükségünk ide­jén, az mint írjátok, be fogadnátok bennünket: kiváltképpen a minth most az Űr Isten hertelen ostorának házunknépére való bocsátásából látogatott, semmiképpen nemis cselekedhetjük, és tőletekis nem keresztyéni indulatból vagyon illieni imperiosa postulatiotok". Gúnyosan emeli ki: ,,... nem különben forog kegyelmetek dolga, mint az erkölcsös gyermeké, mikor étellel kínálják, nem veszi és mikor ö is kérné, nem adják. Ez előtt igen kérte Szebent kegyelmetek, nem adták; most mikor adnák, nem veszi". A szászok aggályaira ezt válaszolja: „.. . mire való volna tehát a militaris disciplina?" Felelősséget vállal a rendért Sze­benben, visszautasítja azt az állítást, hogy őt hízelkedő tanács­adók befolyásolhatják. Felhívja őket, hogy szüntessék meg a bizalmatlankodást és teljesítsék kívánságait.19 Ugyanaz nap, amikor Bethlen újabb felszólítását intézte a szászokhoz, az univerzitás nagyfontosságú lépést tett. A szászok Segesváron jelenlevő kiküldöttei ligát alkottak jogaik és kiváltsá­gaik védelmére. Az únióról szóló okiratban2 0 leszögezik, hogy lálva azt a nagy kárt, amit Szeben elidegenítése és a szászoknak 18 Bojthi id. ш. 376—377. 1. 19 Die Veranlassung zu der engeren Verbrüderung der Sachsen in Sieben­bürgen. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. N. F. III. 234— 237. 1. -•» Seiwert id. in. 79—80. 1. Die Veranlassung etc. 231—233. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents