Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
416 HÄNDEL BÉLA elidegenítés esetében a mindennapi élet követelménye és úgy az. eladó, mint a vevő érdeke és biztonsága azt kívánta meg, hogy a szerződés érvényben maradjon. Azt viszont tudták, hogy e cél elérésére sem a szavatosság, sem pedig a tehervállalás nem alkalmas, mert egyik sem fosztotta meg az eladó rokonait a fassió megtámadásának a lehetőségétől. Az eladó tehát e két intézménytől függetlenül valamilyen utat és módot igyekezett keresni, amellyel elérheti ezt a célt, amely által lehetetlenné tudta volna tenni a rokonok részére azt, hogy fassióját érvényteleníthessék. Es ezt a módot abban vélte az eladó megtalálni, ha bevallását olyan formában teszi meg, amelynek következtében a távollévő rokon úgy tekintetett volna, mint aki szintén személyesen tette meg ugyanezt a fassiót, vagy ha olyan záradékot füz bevallásához, melynek erejénél fogva a jelen nem lévő rokon ugyanúgy kötelezetté vált volna, mint ő. Ha e formák megizmosodása következtében elterjedtté és általánossá tudott volna válni az a felfogás, hogy az ilyen formában megkötött szerződés a távollevő rokont úgy kötelezi, mint magát a bevallót, mert ezáltal az is úgy tekintendő, mintha személyesen tette volna meg szintén a fassiót, akkor a rokonok már nem támadhatták volna meg a bevallás érvényét, mert a jogrend szerint senki sem érvényteleníthette a saját, jogérvényes formák között kötött szerződését. E formák megerősödéséhez és a bennük rejlő tendencia érvényre juttatásához azonban — a gazdasági-társadalmi rend továbbfejlődésén kívül — a központi hatalom segítő kezére és támogatására is szükség lett volna. Részben azért, hogy az tisztázza a fogalmakat, részben pedig azért, hogy a maga auktoritásával és erejével érvényesüléshez juttassa az e formákban lappangó törekvést, olyan módon, ahogy azt Angliában a szavatosság kérdésénél a már említett „Statute of Bigamy ' tette.162 Az erős központi hatalom jellemző vonása, hogy a társadalmi erőkön és törekvéseken felül állva és azokra nivelláló hatást gyakorolva, mindig „sine ira et studio" tudja szemlélni és meglátni azokat a jelenségeket, amelyek jelentőségével és lényegével még maga az azokat kialakító és hordozó társadalom sincs tisztában.163 A fogalmak tisz• 10 2 Ismerve a középkori törvényalkotások jellemző vonását, hogy azok inkább a már meglévő konstatálását, mint újnak alkotását tartalmazzák, a Statutum azon kijelentéséből, hogy a „dedi et coneessi" szavakhoz eo ipso szavatossági kötelezettség fűződjék, biztosra vehetjük, hogy már előzőleg az elidegenítési aktusoknál e szavakat azzal a szándékkal alkalmazták, hogy azok szavatossági kötelezettséget vonjanak maguk után, — úgyhogy a Statutum szerepe ebben a kérdésben csak arra szorítkozott, hogy e törekvést hivatalosan is elismerte és szentesítette. 163 Ez a magyarázata annak a jelenségnek, liogy a gazdasági-társadalmi 4 vagy a jogrendnek állandó jellegű alapintézményeit mindig az erős központi hatalom ismeri el és erősíti meg, míg ezzel szemben az egyes társadalmi osztályok túlkapó — és tiszavirág életű — törekvéseit és vágyait a gyöngébb uralkodók szankcionálják: II. András alatt a birtokok szabad elidegenítési jogát iktatják törvénybe, míg Nagy Lajos alatt az ősiségét.
