Századok – 1944

Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372

A TEHERVÁLLALÁS KÖZÉPKORI .JOGRENDÜNKBEN 413 by his ancestors warranty ... A man is debarred, rebutted from claiming land because the burden of a warranty given by one ol his ancestors, has fallen upon him."156 A különbség annyira szembeszökő, hogy magyarázatra nem is szorul. Amíg nálunk az öröklött szavatossági kötelezettség egyáltalában nem gátolta az örököst, hogy érvénytelenítse az elődei által kötött elidegenítési szerződést, addig Angliában ez lehetetlenné tette, hogy az örökös visszaszerezze az elődei által elidegenített birtokot. A tehervállalás kialakulásában e felé tett jogrendünk egy lépést, amennyiben megnehezítette az örökösök és a rokonok részére az elidegenített ősi jószág visszaszerzését. De ezt nem közvetlenül, hanem csak közvetve tette azáltal, hogy kártérítés fizetésére kötelezte a szerződés megtámadására jogosult hozzátartozókat. El$ő, tapogatózó lépés volt ez valami új rend felé, de már eleve arra kárhoztatva, hogy örökre első és egyetlen maradjon, második ne kövesse soha. Mégpedig azért, mert az az alap, amelyből a tehervállalás kifejlődött: a jog, amelynek reakciójaként kialakult, a rokonok visszavonási joga volt. Ebből az alapból pedig nem nyerhetett tápot és erőt a további fejlődéshez. Mert hiszen még kialakulásában is éppen a visszavonási jog megdönthetetlen erőssége és hatalma előtti kényszerű meghajlás jut kifejezésre: mivel az elidegenítő tudja, hogy rokonaival szemben nem tudja megvédeni a vevőt, ezért ígér a tehervállalás formájában legalább kártérítést neki. Ezzel szemben felvetődik a kérdés, vájjon lel lehet-e fedezni középkori jogrendünkben olyan törekvés, tendencia nyomát, amely nem közvetve, hanem közvetlenül arra irányult volna, hogy valamilyen formában lehetetlenné tegye a rokonok visszavonási jogát? Nézetem szerint igen. A törekvés „forradalmisága" miatt azonban csak ritkán, itt-ott találunk okleveles emlékeinkbeh egy-két odavetett szót vagy kifejezést, amelyből erre következtethetünk. Azok az esetek ezek, amikor vagy a tehervállalással kapcsolatban, vagy attól függetlenül az oklevél szövegezéséből kétségtelenül megállapítható, hogy a bevallást tevő lel olyan formában teszi meg bevallását, hogy az jelen nem lévő rokonát ugyanolyan jogerővel kötelezze, mint saját magát. Vagyis amikor egyoldalú 156 ld. m. II. 312 1. P.—M. meg is említi, hogy ez az angliai helyzet egyedülálló a kontinensivel szemben: „If the English lawyers are shutting their ears to the claims .of the lords, they are shutting their ears_ to the claims of the kindred also, and this just at a time when in Normandy and other countries the claims of the lord and the claims of the expectant heir are finding a formal recognition in the new jurisprudence. Whether we ascribe this result to the precocious maturity of our system of royal justice, or to some cause deep-seated in our national character, we must look at these two facts together: -— if the English law knows no retrait féodal, it knows no retrait Iignager." I. köt. 344. 1.