Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
414 HÄNDEL BÉLA akaratkijelentésével olyan joghatást akar előidézni, amelynek következtében a távollevő rokon úgy volna tekintendő, mint aki szintén személyesen van jelen és akit ennek következtében a megtett fassió éppenúgy kötelez, mintha azt személyesen, sajátmaga tette volna meg. Ez utóbbi — a tehervállalástól független — formára vonatkozólag csak egy adatot találtam, a bácsi káptalan 1363. évi május 28-án kelt oklevelét:15 7 „ . .. memorie commendamus ... Quod Paulus filius Pauli... ас Ladislaus et Lampertus filii eiusdem. ab una. item Stephanus filius Petri de Mykola . . . parte ab altera in nostri presencia personaliter constituti, idem Paulus filius Pauli, Ladislaus et Lampertus filii sui pro se, item pro Paulo et Andrea filiis ipsius Pauli l'ilii Pauli fratribus videlicet carnalibus Ladi.slai et Lamperti supradictorum, ut dixerunt parvulinos, ad honus eoruni <tstando . .." zálogbaadják bizonyos birtokaikat. Hogy ez nem tehervállalás, az az első pillanatra azonnal szembetűnik. Az „ad honus eorum astando" kifejezés magyarra fordítva úgy hangzanék, hogy „azok terhéhez hozzáállva" szabadabban: „azok terhére is állva" teszik meg bevallásukat. Ebben a vonatkozásban az „onus" szó értelmét jobban megvilágítja a Döbrétei családbeliek 1366. évi osztozkodására vonatkozó adat. Itt a megjelent rokonok a következőképen vannak felsorolva: „ . . . quod Damianus . .'. pro se et pro Michaele etc ... in suum bonus, necnon Valentinus .. . similiter pro se et pro Einerico i'ratre suo etc . . . modo simili in honus suum, item Cosmas . . . pro se et pro Johanne fratre suo etc . . . similiter in suum honus .. ."168 Kétségtelen, hogy e szokatlan formával azt akarták kifejezésre juttatni, hogy a jelenlévő rokonok nem együttesen vállalnak felelősséget a távollévőkért, nem minden jelenlévő külön-külön az összes távollévőkért, hanem mindenki csak azért, akit megnevez a távollévők közül. Az „in suum honus" kifejezés tehát úgy értelmezendő, hogy az illető a vele kapcsolatban megnevezettekért a „saját terhében", vagyis a „saját terhére", a saját felelősségére áll és köti meg az egyességet. Ebben a vonatkozásban tehát az „onus" szó a felelősséget, a felelősség terhét jelenti. Visszatérve most az előző adathoz, ha az ott jelenlévők a távollevőkért „ad honus eorum astando" teszik meg bevallásukat nemcsak a maguk, hanem „azok felelősségére" is teszik. Más szóval: a bevallók azt akarják kifejezni, hogy fassiójukat a jelen nem lévők terhére és felelősségére is teszik, vagyis az ő nyilatkozatuk azokat éppenúgy kötelezi mint őket, olyan erővel, mintha azok is személyesen lennének jelen és személyesen tennék ezt a bevallást. Ez egyoldalú kötelezésre való törekvés úgylátszik azonban, a tehervállalással kapcsolatban gyakrabban fordult elő. mert errevonatkozólag több adatot sikerült találnom. Ezeknek közös voná-DL. 5213. Zalai II. 11.
