Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
412 HÄNDEL BÉLA minek alapján ezeket az úgynevezett „Writ of Warranty"-val megidézték. Ha az így megidézett szavatos kötelezettségét a perben nem tudta vagy nem akarta teljesíteni és ennek következtében a megadományozott, illetve a vevő a perben birtokát elvesztette, akkor a szavatos köteles volt más birtokkal kárpótolni őt. A szavatossági, illetve — sikertelen szavatosság esetében — a kárpótlási kötelezettség annyira szigorú és mindenekelőtt dologi jellegű volt. hogy az nemcsak a szavatos személyét, hanem annak a szavatosság elvállalásának pillanatában kezén levő összej birtokait terhelte, úgyhogy ennek alapján a szavatossági kötelezettség teljesítésére nemcsak az eredetileg adományozó, illetve eladó szavatost és ennek örököseit, hanem ezeken kívül mindazokat fel lehetett hívni, akik időközben a szavatostól szintén birtokot kaptak, illetve vettek, mert a jogelv szerint ők már szavatossági kötelezettséggel terhelt birtokhoz jutva, a szavatosságra szintén kötelezve voltak.1'2 (Nálunk a tehervállalásnak ismertetett módja, hogy a fassionárius a terhet birtokaira is vállalja, szintén ilyen dologi színezetű.) AZL 1290-ben kiadott „Quia Emptores" statútum (amely a birtokok szabad elidegenítését tette lehetővé) hatására megszűnt a szavatosságnak, a jótállásnak ez a szigorú formája, de — és itt jutunk el az angol és a magyar jogrend között fennálló kardinális különbséghez — az örökölt szavatossági kötelezettség lehetetlenné tette, hogy az örökös megtámadja az örökhagyó által kötött elidegenítési szerződés érvényét és ezáltal megfossza a vevőt a vásárolt föld birtokától (Estoppel).153 A régi „retrait lignager" a XIII. század folyamán már teljesen elvesztette hatályát, annyira, hogy Bracton már említést sem tesz róla.154 Már 1200-ban ajándékokkal -— harminc márkával és egy hátaslóval -— próbál ja egy örökös rávenni a királyt, hogy hozzon ítéletet abban a kérdésben hogy érvényesnek tekinthető-e az apja által kötött elidegenítő szerződés, amiből arra lehet következtetni, hogy maga is meglehetősen kilátástalannak tartotta követelését. 1225 után pedig már minden esetben hiába próbálják a fiúk atyjuk elidegenítő ügyleteit érvényteleníteni.15 5 Az örökölt szavatosságnak ezt a mienkkel ellenkező, a miénknél sokkal erősebb hatását világosan fejti ki és példával illusztrálja Pollock—Mailland: .„Alan alienates land to William. Alan declares that he and his heirs will warrant that land to W. and his heirs. Alan being dead, Baldwin, who is h:s son and heir, brings suit against W. . . . W. meets the claim thus: — ,.See here the charter of A. your lather, whose heir you are. He undertook that he and his heirs would' warrant thiè land to me and mine. If a stranger impleaded me, you would be the very person whom. I should vouch to warrant me. With wath face then can you claim the land?" B. is rebutted from the claim 152 Id. m. 1110—1:1. 1. -153 Id. m. 140. 1. 154 Pollock—Maitland: The History of English Law before the times of Edward I. (Second ed. Cambridge, 1923.) II. 311. 1. Pollock—Maitland: Id. m. II. 311. 1.
