Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
408 HÄNDEL BÉLA -valamilyen összeget fizetnie, ez mindig csak a kérdéses birtok közbeesőjében állott.13 4 A XVIII. században viszont mindig ugyanazt az összeget kellett neki visszafizetnie, amelyért azt el- vagy zálogba adták.135 Valószínűleg ez is a tehervállalás hatályának tulajdonítható, de hogy milyen módon, arravonatkozólag nem áll módomban feleletet adni. A szavatosság rokonok támadása esetén csak addig szolgálta a vevő védelmét, amíg a szavatosságot vállaló eladó éli. Ennek életében ugyanis őt bárki, tehát rokona, fia ellen is meg lehetett mint szavatost idéztetni és ha nem tudott helytállni, kártérítésre kötelezni. A szavatos halála után azonban, ha utódja lépett fel támadólag a szerződéssel szemben, a vevőnek már nem volt többé szavatosa, akit védelmére megidéztethetett volna, mert hiszen őt birtokában éppen az támadta meg, aki szavatosságra volt kötelezve vele szemben. Es itt mutatkozik a tehervállalás eltérő hatálya. Ilyen esetben ugyanis a tehervállalás tulajdonképen a hiányzó szavatost pótolta olyan formában, hogy a támadó utódot egy bizonyos összeg megfizetésére kötelezve, a vevőt olyan kártérítési összeghez juttatta, amely őt az ő javára vállalt — de nem teljesített — sikertelen szavatosság miatt is megillette volna. Mivel a fassionárius a tehervállalással kártérítést ígért a vevőnek, ebből következik, hogy a tehervállalás nem azt jelentette, hogy azok a rokonok, akiknek a terhét a bevalló magára vállalta, a szerződéshez hozzájárultak és ahhoz beleegyezésüket adták.136 A rokonok beleegyezésének és hozzájárulásának bizonyítására elsősorban ugyanis az ügyvédvalló levél felmutatása szolgált. Az ügyvédlevél természeténél fogva kétoldalú megbízási ügyletet tanúsított, amelyben az ügyvédet valló fél az ügyletnél szintén személyesen jelenlévő13 7 másik személyt ügyvédjéül nevezte ki és előre jóváhagyta és megerősítette mindazokat a cselekményeket, amelyeket ügyvédje a jövőben tenni fog.13 8 Ezzel szemben a tehervállalás egyoldalú nyilatkozat volt, amelyet a fassionárius önkényesen tett meg bevallásakor, hogy a szerződés érvényét közvetett úton erősítse. E nyilatkozat mögött nem volt semmiféle előzetes megbeszélés vagy megállapodás a fassióra vonatkozólag, hiszen előfordul, hogy a szerződés megkötésekor a bevallók olyan roko-134 V. ö. 94. jegyz. «s Orsz. Lt. Kúriai lt. Proc. Tab. 4—1741; 4—5231; 4—5593; 4—5649. 1зв Ugyanígy Wenzel Gusztáv: A magyar magánjog rendszere II. 125. 1. <Pest, 1872.) í37 Attól a szokástól azonban, hogy az ügyvédvallásnál mindkét félnek •személyesen kell jelen lennie, az idők folyamán, úgylátszik, eltértek. Ugrin fia Miklós orsz. bíró ezt rosszalólag állapítja meg egy 1359. évi perhalasztó oklevelében és ezért a jövőre nézve elrendeli, hogy „.., amodo et deinceps iuxta dictam consvetudincrn alique litere procuratorie per capitularia et conventualia loca aut alios iusticiarios regni aliter emanari et concedi non debeant, nisi ad personalem astanciam eorumdem hominum, qui literas procu-Tatorias emanari facere voluerint, eodem die quo propria in persona comparuerint, eedem litere procuratorie concedantur." Anjou VII. 617—623. 1. 138 V. ö. 45. jegyz.
