Századok – 1944

Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372

A TEHERVÁLLALÁS KÖZÉPKORI .JOGRENDÜNKBEN 409 mik terhét vállalják „cuius nomen ignorarent".139 A' tehervállalás mögött éppen ellenkezőleg a rokonok támadásának a lehetősége •és valószínűsége állott. Ezért ha a fassionárius nagy súlyt helyezett arra, hogy bevallása érvényben maradjon, nem elégedett meg azzal, hogy a szerződést rokona vagy testvére terhének magáravállalásá­val kötötte meg, hanem arra vállalt kötelezettségei a vevővel szem­ben, hogy rokonával, akinek terhét vállalta, szintén hasonló •értelmű és célú fassiót fog tétetni.14 0 Itt kell még megemlékeznem arról, hogy néha találkozunk az oklevelekben „ál"-tehervállalási formákkal is. Olyan formulák ezek, amelyek első pillantásra a tehervállalás látszatát keltik, pedig lényegükben nem azonosak azzal. Így például, amikor a fassioná­rius megjelenik és bevallást tesz „...in sua et Dominici fratris sui persona, in se tale honus gravaminis ad se assumpmendo, quod si predictus Dominicus fráter suus infrascriptam suam confessionem retractare niteretur in toto vei in parte. . •" akkor a -szembenálló félnek még a per kezdete előtt köteles 6 márkát fizetni.141 Vagy egy másik esetben: „...quod Nicolaus filius Pauli de Ilmar . .-. ex una parte, item Paulus... et Johannes . .iudices nobilium de comitatu Zaladiensi simili­ter pro se personaliter et pro magistro Bosou filio Baas vicecomite eiusdem comitatus Zaladiensis et inlrascriptum honus seu gravamen per eosdem iudices nobilium in se assumere promittentes, si iidem magister Bosou in presentis pacis ordinacione obligatoria 11011 persisteret refutando .. ."142 Itt ugyanis az „onus et gravamen" nem a rokonok által a iassionáriussal szemben álló félnek a jövőben okozható sérelmeket és károkat, hanem egy konkrét, pontosan körülírt büntetést jelent, amely a bevallót fogja sújtani lia az, akit megnevezett, nem lesz hajlandó a bevallást a maga részére kötelezőnek elismerni. E for­mák annyiban hasonlítanak a tehervállaláshoz, hogy az önként vállalt büntetés (onus) hatálybalépése egy személy eljövendő maga­tartásától függ, éppen úgy, mint a tehervállalásnál a bevalló kár­térítési kötelezettsége. Azonban nem tekinthetjük őket a teher­vállalás intézményéhez tartozóknak a fentieken kívül még azért sem, mert míg a tehervállalás szigorúan és kivétel nélkül mindig •csak a rokonokra vonatkozik, addig ezek — mint például a közölt második esetben — a rokonság körén kívül álló, idegen szemé­lsa 1365: Zalai II. 4. 1. 140 1493-ban a budai káptalan előtt Tornai Silveszter fia, Benedek el­mondja, hogy ő bizonyos birtokait, János nevű mostohatestvérének terhét ma­gára vállalva eladta: „... Tarnen ipse pro maiori rei huius certitudine et robore assumpsit ad id se obligando, quod ipse eundem Johannem ' filiurn Stephani in festő penthecostes proxime venturo in nostram adducet presen­ciam et coram nobis statuendo, per ipsum Johannem pro parte annotate domine Katherine... super perpetuali vendicione iurium suorum in dictis possessionibus... habitorum, similem sue eiusdem fieri faceret et procuraret lassionem." DL. 19938. 141 Xi347 : Zichy II. 238. 1. 142 1354: Zalai I. 555. Meg kell jegyeznem, hogy a kiadok oklevél szövege hibás. Az eredetiben (DL. 4464.) „in se assumere promittentes" áll, míg a ki­adásban e helyett a „permittentes" szó szerepel. 1 x

Next

/
Thumbnails
Contents