Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
400 HÄNDEL BÉLA I nyesült a tehervállalás hatálya a gyakorlati életben, a szavatosság ból kell kiindulnunk, annak analógiájára kell eljárnunk. A szavatosságnál három mozzanattal találkozunk: 1. a íassionárius a bevallás megtételekor vállalja a szavatosságot, 2. ha valaki ezekután a vevőt a birtok miatt perrel megtámadja, akkor a vevő a szavatost megidézteti a saját védelmére, 3. ha pedig a szavatos a perben a vevőt a birtokban valamely oknál fogva megvédeni nem tudta, akkor az ítéletben arra kötelezik, hogy más birtokot adjon a vevőnek az elvesztett helyett. Ha amint említettem, nem is állapítható meg az, hogy a sikertelen szavatosság esetére más birtok ígérésének általánosan elterjedt szokása és a perben alulmaradt szavatost más birtok adására kötelező bírói gyakorlat között milyen sorrendi összefüggés állott fenn — tehát, hogy a kettő között melyik volt az ok és melyik az okozat —, azt kétségtelennek tekinthetjük, hogy a kettő között szoros kapcsolat volt, a két szokás, kölcsönösen feltételét képezte egymásnak. A tehervállalásnál ugyanezekkel a mozzanatokkal találkozunk. Az első mozzanat a tehervállalás ténye a fassió megtételekor. Különösen a tehervállalásnak azt az elterjedt szokását tartsuk szem előtt, amikor a tehervállaló a terhet „in se et super cuncta iura sua possessionaria"121 vállalja. A következő mozzanat — hasonlóan a szavatossághoz — az, hogy a fassió megtételekor szereplő másik fél, akinek javára a tehervállalás történt, ennek alapján megidéz- . tette a fassioqáriust, ha őt annak valamelyik rokona — akinek terhét vállalta — ugyanabban az ügyben perrel támadta meg. Kitűnik ez a következő adatból: „ . . . Amicis suis reverendis Capitulo ecclesie Waradiensis Michael Orzag de Gwth regni Hungarie palatínus . . . Dicitur nobis in persona Johannis lilii condam Bartholomei de Karol, quod quamvis alias egregius Nicolaus filius condam Nicolai de Zokol, onera Johannis carnalis (Pet)ri de eadem Zokol ae reverendi in christo patris domini Johannis episcopi ecclesie Chanadicnsis, item Nicolai, Alberli et Andree (íiliorum) eiusdem condam Petri de Zokol Iratrum suorum in se assumendo dictum condam Bartholomeum sed et eundem exponentem super quadam potenciaria invasione possessionis dictorum Nicolai de Zokol ac aliorum supradictorum . . . necnon omnibus aliis actibus potenciariis alias ut referunt per dictum condam Bartholomeum patreni eiusdem exponentis patratis, mediantibus literis viri magnifici domini comitis Stephani de Bathor iudicis curie regie fassionalibus, quitum expeditum et omnibus m'odis absolutum commiserit, tarnen nunc prefatus Andreas füius condam Petri de Zokol non curato onere super predicto Nicolao assumpto, racione premissorum in curiam regiam nostram scilicet in presenciam in causam attraxisset et eundem exponentem aggravari niteretur in sui iuris preiudicium valde magnum. Unde ipse exponens memoratum Nicolaum filium condam Nicolai de Zokol expeditorem prémisse cause in sui iuris expedicionem penes se nostram in presenciam legitime vellet evocari lege (regni) nostri requirente-.. ."122 i" 1481: Zichy XI. 285. 1. 122 1471 : Géresi II. 422. 1. Az ügy folytatását — ha egyáltalában volt — nem sikerült megtalálnom.
