Századok – 1944
Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36
A MAGYARSÁG KS Á VÁROSI ÉLET A KÖZÉPKORBA N 3!» jogok adományozásának korában, a XIII. században gyökeresen mások voltak az állapotok, mint a megtelepülés alkalmával. Következőleg, szabad számolnunk a lehetőséggel, hogy ekkor a magyarság már cselekvő részt tudott vállalni a városfejlesztés, sőt alapítás munkájából. Megerősíti feltevésünket a következő jól ismert lénv: A magyar ..város" szó a XIII. század elején oly települést jelöl, amilyent ma is értünk rajta. Eredetileg azonban, Szt. István korában, ispánsági székhelyet jelenlett. Tehát megerősített helyet, amelyben a vármegye vezetője, az ispán lakott környezetével, udvarával s ahol — egyes helyeken — a püspök is rezidenciáját tartotta. A magyar elnevezés: vár + as kétségtelenné teszi, hogy a település magja az erődítmény, amely hajlékot ad a vidék legigényesebb fogyasztó elemének s amelyből a megye gazdasági, hadi, jogi életét egyaránt irányítják. A kereskedők és iparosok már csak utólag települnek mellé. Azok időnként megjelenve, külföldről hozott áruikat kínálják itt eladásra, majd végleg megállapodnak, amint fogyasztóközönségüket elég nagynak találják, emezek pedig vagy kö'ött helyzetű népelemek, akiket az ispán szava rendelt ki a kézi munka elvégzésére, vagy pedig szabad származásúak, akik idegenek és magyarok egyaránt lehetnek. A XIII. század elején a város már általában a kereskedő-iparos telepeknek a neve. A mai Szászvárost ugyanis II. Endre egyszerűen „Város"-nak nevezi — a „szász" jelző csak a XV. századtól kezdve járult hozzá3 —, már pedig itt ispánsági székhely nem kereshető. A magyarság a XIII. században oly otthonos volt a városi élet keretei közt, hogy valamennyi balkáni nép, amelyekhez később jutott el a középkori város intézménye, ezt tőle kölcsönzött szóval nevezte. Tehát nemcsak a románok „oraç" formában,4 hanem a horvátok, a szerbek, az albánok is,5 hogy azután az ozmán-törökök és újgörögök is átvegyék. Mégpedig korán, a török hódítás előtt, hiszen a XV. századból már írás említi az albán „varos" szót.6 Nem egy ese'ben biztos tudomásunk van, hogy egy-egy délkeleteurópai város megalapítói, szervezői, első lakosai, sőt évszázadokon át vezetői magyarok voltak, mint azt az irányunkban barátságos érzelmeket éppen nem tápláló Jorga is lojálisán elismerte.7 így a magyar személynévi eredetű Bacau-Bákó, és Agiud-Egyed, vagy Ja§i-Jászvásár és Huçi. 8 Nemcsak elnevezést adott tehát át a magyarság déli szomszédainak, nemcsak intézményt állított eléjük példának, hanem maga is cse-3 Téglás G.: Szászváros. Magyar Nyelv II (1906), 123. 1. 4 Alexics Gy.: Csángó. Magyar Nyelv IX (1913), 349. 1. — Treml, L.: Die ungarischen Lehnwörter im Rumänischen. Ung. Jahrbücher IX (1929), 285. 1. 5 Tagányi К.: Karácsonyi új magyarázata a polgár szó eredetéről. Magyar Nyelv V (1909), 158. s köv. 1. 6 Jokl, N.: Die magyarischen Bestandteile des albanischen Wortschatzes. Ung. Jahrbücher VII (1927), 55. 1. 7 Geschichte des rumänischen Volkes im Rahmen seiner Staatsbildun.gen. Gotha, 1905. I. k. 158. s köv. 1. 8 Alexics i. h.
