Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
386 HÄNDEL BÉLA semmiféle szankciót nem kötöttek ki a szavatosság sikertelensége esetére. A megidézett szavatosok elvállalják az alperes védelmét, de a pert elvesztik a felperessel szemben. (Ha ugyanis a szavatost megidézték és az az őt megidéztető fél védelmét el is vállalta, akkor a per csak a szavatos ellen folyt.) A nádor ezért a peres birtokot a felperesnek ítélte oda. Mivel pedig a szavatosok vállalva ugyan kötelezettségük teljesítését, az alperest megvédeni nem tudták és az ennek következtében birtokát elvesztette, a nádor ítéletében arra kötelezte őket, hogy az alperesnek a most elvesztett birtokkal egyenlő értékű más birtokot adjanak. A nádornak ebből az ítéletéből kitűnik tehát, hogy még abban az esetben is, ha a szavatos csak egyszerű szavatossági kötelezettséget vállalt magára és a szavatosság sikertelensége esetére nem is igért más birtokot — ha vállalt kötelezettségét nem tudta teljesíteni — akkor is egy más birtokkal kellett kárpótolnia a birtokát vesztett felet.6 5 A rokonok beleegyezési jogának és e jog hatályának tárgyalása kapcsán láthattuk, hogy az a rokon, aki a szerződés megkötéséhez nem járult hozzá, illetve annak utódai, eredményesen támadhatták meg a fassiót; a beleegyezésük nélkül elidegenített birtokot mindenképen visszaítélték nekik és azt a vevőtől elvették. Milyen helyzet állott elő azonban akkor, ha a fassionárius a szerződés megkötésekor szavatosságot is vállalt, ami jóformán kivétel nélkül minden esetben megtörtént, olyan kötelezettséget tehát, amely nemcsak őt, hanem utódait is kötelezte és amelynek értelmében ő és utódai kötelezve voltak arra. hogy a vevőt mindenkivel szemben megvédjék a vásárolt föld birtokában? Különösen pedig abban az esetben, amikor az eladó speciális szavatosságot vállalt, tehát amikor nemcsak általában, hanem kifejezetten és hangsúlyozottan rokonai, illetve utódai ellen vállalta a vevő védelmét? Tehát mi volt az erősebb: az örökölt szavatossági kötelezettség, amely a vevő birtokában való megvédésére, illetve megtartására irányult, vagy pedig a beleegyezés hiánya adta igény, amely a szavatossággal homlokegyenest ellenkezően, éppen a vevőnek birtoktól való megfosztására irányult? A kérdésre minden kétséget kizáró feleletet kapunk, ha magához az okleveles forrásanyaghoz fordulunk. Zochitd lia, Mortunus fia János és Vinchlou fia Miklós pelejlei nemesek 1324-ben az egri káptalan előtt eladták Nagyazar nevű birtokukat Lampert fia, Mihály liizéri várnagynak, kötelezvén magukat és utódaikat, hogy a várnagyot és utódait „contra quoslibet et specialiter contra eorum proximos" meg fogják védeni a most vásárolt föld birtokában, a szavatosság sikertelensége esetére pedig más birtokot Ígértek neki. Miklós nádor Ung és Zemplén vármegyék részére 1349-ben tartott generális kongregációján azon-65 Miklós nádornak előbb idézett 1347. évi ítéletlevelében a tényállás annyiban különbözött a most ismertetettől, hogy ott a szavatos más birtokot ígért a szavatosság sikertelensége esetére, míg ill nem.
