Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
A TEHERVÁLLALÁS KÖZÉPKORI JOGRENDÜNKBEN 385 vevőnek vissza nem fizeti a vételárat;5 7 vagy hogy egyszerűen köteles a szavatos a vételárat visszafizetni;5 ® vagy pedig az eladó köteles a vevőnek még a per kezdete előtt 50 márkát fizetni.5 9 A szavatosság kötelezettségét vállaló eladó a kötelezettséget úgy vállalta, mint amely nemcsak őt, hanem utódait is terheli, a szavatosság kötelezettsége tehát átszállt az eladó leszármazottaira is a vevővel, illetve utódaival szemben; aminek szép példáját láthatjuk egy 1492-ben a nádor előtt folyt perben, ahol a szavatosokat egy ősük által 1360-ban vállalt szavatossági kötelezettség alapján idéztette meg az egyik peres fél.6 0 A szavatosság intézménye annyira mélyen gyökerezett a szokásjogban, hogy az 1298. évi országgyűlés törvénybe is foglalta.6 1 Mint ezt Hajnik örökérvényű perjogi munkájában már tisztázta: ha a vevőt a vásárolt föld birtokában valaki perrel megtámadta, akkor a vevőnek első dolga volt felmutatni azt a fassiót, amellyel ő vagy elődei annak idején a perelt birtokot szerezték és ennek alapján az eladót vagy utódait mint szavatosokat megidéztetni. Ha a szavatos személyesen, vagy ügyvédje útján megjelent, akkor a bíró először is megkérdezte, hogy vállalja-e a vevő perbeli védelmét, hajlandó-e szavatossági kötelezettségének eleget lenni? Ha nem vállalta és ennek következtében a vevő az őt perlő harmadik személlyel szemben a perben alulmaradva, a kérdéses birtokot elvesztette, akkor a bíró a szavalost vállalt, de nem teljesített kötelezettsége miatt arra kötelezte-, hogy a vevőnek saját birtokaiból az elvesztettel egyenlő értékű és mennyiségű más birtokot adjon.6 2 így járt el Lackfi Imre nádor is egy 1347-ben folyó perben.6 3 A szavatosokat itt egy 1330-ban kötött birtokegyesség alapján idéztette meg az egyik peres fél, amikor pedig az egyességet kötő felek csak egyszerű szavatossági kötelezettséget vállaltak magukra: „ . . . assumentes mutuo invicem se ac suos posteros obligantes ut altferutrum ab omnibus impetitoribus si qui contra quenquam ipsarum racione dictarum possessionum fierent temporis in processu, expedire propriis laboribus et expensis . . .,84 tehát 57 1455: DL. 14922. 58 1328: DL. 2504. 59 1335 : Zalai I. 31(3. • «® DL. 32013. 61 1298. évi 69. tc.: „Item quicunque Nobilis possessionem, vei possessiones, seu portiones suas possessionarias alicui homini vendidisset, et ipsum in simm verum successorem in ordine assumpsisset, et tandem talis possessio ab ipso emptore per formam iuris per quemcunque requireretur, tunc talis expediter et sui successores secundum suum assumptum in perpetuum expedire ténebitur, in facto possessionario pTaenotato." Kovachich: Suppl. ad Vestigia ComitioTum I. 179. 1. 62 Hajnik I.: A magyar bírósági szervezet és perjog. 1899. 173. Itt Miklós nádor 1347. évi ítéletlevele: Zalai I. 447—456. 1. Ugyanígy ítél 1450-ben Pálóczi László országbíró: DL. 33802. 63 Zalai II. 97—114. 1. 64 ld. h. 99. old. 26*
