Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
А ТЕНЕК VÁLLALÁS KÖZÉPKORI JOGRENDÜNKBEN I. Középkori birtokjogunknak meglehetősen széleskörű irodalma van, ennek ellenére ma sem ismerjük maradéktalanul. Még lényegi vonásait illetően is a legellentétesebb nézetek vannak forgalomban. Birtokjogi irodalmunk főleg a különböző birtoknemekkel (ősi, szerzett, stb.) és az ezekre vonatkozó öröklés jogi kérdésekkel foglalkozott. Nagy hiánya, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta az egész kérdés alapját: a középkori földtulajdonjog mibenlétének kérdését. Hibája továbbá a jogi szempont túltengése az egyes kérdések taglalásánál. Ennek tudható be, hogy a birtokjogi kutatók teljes mértékben elhanyagolták a birtoklási kapacitás elsőrendű fontosságú kérdését, a középkori birtoklási jogcímek kialakulását és fejlődését és ezeknek az egyén társadalmi helyzetére gyakorolt hatását, mert ezek a kérdések csak a társadalomfejlődéssel szoros kapcsolatban vizsgálva fejthetők meg kielégítően. A kutatók sok esetben a forrásanyagot sem ismerték eléggé: az oklevelek szinte felmérhetetlen tömegét, amelyből a középkori viszonyok és a belőlük fakadó jogi elvek képe rekonstruálható, vagy — ami még rosszabb — saját koruk jogi fogalmait használták régmúlt korok viszonyainak megítélésénél s ennek következtében teljesen hamis eredményekhez jutottak. E bajokon csak részleiekbe menő, alapos munkával segíthetünk: meg kell ismernünk a viszonyokat úgy, ahogy voltak, meg kell ismernünk a sajátos rendet, amelyhez a középkori élet igazodott, s a jogrendet, ami akkor, a fejlődés korai állapotában tisztán az életből, a való állapotokból fakadt. Tanulmányomban ehhez a távoli célhoz szándékozom szerény lépéssel közeledni. A tehervállalás középkori birtokjogunk egyik legfigyelemreméltóbb intézménye. Annak a törekvésnek eredménye volt, amely az eredetileg elidegeníthetetlen ősi birtok elidegenítésének megkönnyítésére, végeredményben tehát a birtokkal való szabad rendelkezés kialakítására irányult és így szöges ellentétben állt középkori birtokjogunk szellemével, amely az ősi természetű jószágokra vonatkozóan a szabad rendelkezés elvét mereven elutasította.
