Századok – 1944
Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351
AZ ŐSTÖRTÉNELEM MÓDSZERTANI ALAPJAI 365 „homológ mutációnak" neveztem. Fontosságot kell tulajdonítanunk annak is, hogy a nagymérvű stilisztikai változások dacára mi az ami megmaradt? Valamely nép egyéniségének magja, lelkiségének alapélményei, belső lényege okvetlenül változatlan marad, mert ha ez megváltoznék, már nem beszélhetnénk a nép egyéni megmaradásáról. E változatlan egyéniség nyomait az új, változott külső alatt is meg kell találni. Ha tehát valamely nép, a külső változások ellenére is, ugyanaz maradt, akkor feltétlenül ki kell mutatnunk életmegnyilvánulásainak egy összefüggő csoportjára a „homolog mutációt", egy másik, mindenképen lényeges és fontos elemi testeket tartalmazó csoportra pedig a változatlanságot vagy lényegi azonosságot. Ha ezt nem tudjuk kimutatni, akkor valóban egy új nép megjelenésére kell gondolnunk. Tájékozódásunkat jelentékenyen megkönnyíti, ha különbséget teszünk a kultúr- és civilizációs javak között. Civilizációs javaknak nevezhetjük mindazokat a vívmányokat, emberi alkotásokat, amelyek az élet kényelmesebbé, könnyebbé, jobbá és biztonságosabbá tételét szolgálják. Az ilyen javak hamar kiszakadnak a kitermelő eredeti közösségből és a szomszédságban gyorsan elterjednek. Ez érthető, hiszen általános emberi igényeket elégítenek ki, s nem különleges, egyedi kívánalmakat és élményeket, mint az egyéni kultúrforma (az ú. n. monade) alkotásai. Napjainkban pl. az európai civilizáció javai (elektromosság, gőzgép, rádió, haditechnika stb.) az egész földön elterjedtek s így bizonyos külső egyformaság tapasztalható világszerte,t mégis az egyes népek individualitása, egyéni kultúrája, legmélyebb, belső élményvilága ma is különböző, ily civilizációs vívmány az őskorban a bronz feltalálása. A bronzkorban egyes eszköz- és ékszerformák messzire elterjednek, a nélkül, hogy ez népi azonosságot jelentene. Az igazi, mély kultúrmagatartás mindig változatlan marad. Egyedi kultúralkotás például a liáz. A ház, amelyhez a tűzhely Istenségei és az ősök tiszlelete tapad, annyira telítve van belső, egyéni értékekkel, hogy lényegében igen nehezen és lassan változik. A mykénei nép idegen (északi) eredetét, a magára öltött krétai típusú formák alatt pl. legelőször a háztípusok vizsgálatából lehetett kielemezni. Korántsem ítélhetjük meg ily szigorúan a kerarnikai formák és díszítések maradandóságát. Ezek ugyanis divatos változandóságnak vannak alávetve. Új technikai találmányok (festékanyag, edényégetés megfelelő módosítása stb.) új lehetőséget adnak a szépérzék kielégítésére, divatos változtatásra. Valamely erős, egyéni díszítésstílus megjelenése a közelben szintén megmásíthatja az eredeti, hazai típusanyagot. Így azután a kerarnikai formák és díszítések szinte átmenet nélküli elváltozásának ellenére, ugyanazon nép jelenlétét kell feltételeznünk, ha más téren bizonyos lényeges kultúralkotások változatlanok maradnak. 19 Gallus: A tipológia alapvetése, 17. kk. 1.
