Századok – 1944

Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351

366 GALLUS SÁNDOR Nem elég tehát csupán a keramikai formák, és díszítések vagy tárgytípusok vizsgálata, mint ahogy azt a Kossinna-iskola példája nyomán az őstörténelemben elterjedt. A lényegkutatás nehéz módszertani útjára kell lépnünk. A változásokat mérlegelnünk kell és meg kell találnunk a változó külső alatt a monádikus változatlanságot. Csak ha az anyag mérlegelése közben a monade elütő jellegét tapasztaljuk, gondolhatunk új nép megjelenésére. Természetesen elmaradhatatlan a kultúra rekonstruálásának megkísérlése: az anyag csökevényein keresztül a lelki magatartás és élmények megtalálása. Nem elégedhetünk meg az anyag egyszerű tipológiai vizsgálatával. A kultúrmorfológia és ebből fakadó lényegkutatás (Spengler, Frobenius, Kerényi) módszereit is alkalmaznunk kell. A tétel bizonyításának ez az útja, meg kell vallanunk igen nehéz, sokszor éppenséggel lehetetlen, mert éppen azok a javak és elemi testek vesztek vagy pusztultak el az idők folyamán, amelyekből a lényeges felismerésekre szert tehetnénk: a szellemi néprajz egész nagy területe. És rendszerint éppen az maradt meg nagy tömegben, ami könnyebben változik: a civilizációs javak, a technikai újításoknak kitett fegyverek, eszközök és a keramika. Ilyenkor a történelmi tér analízise fogja a legerősebb érveket szolgáltatni. Ha kielemeztük és bebizonyítottuk a nép azonosságát, ha lényegében megismertük az őskori anyagban bekövetkezett változásokat, továbbá a történelemi tér szerves módosulását is, már oly adatok birtokában vagyunk, amelyekből az illető nép történelmére következtethetünk. A változások mögött történelminek nevezhető erők és akaratok érvényesülése áll. Ha felvetjük a változásokkal szemben a miért kérdését már történelmi tényekre vonatkozó feleletet kapunk. 4. Az anyag változatlanságának megfigyelése. Ha két egymást követő horizontális metszetben a vizsgált lelet és jelenséganyag nagyjából változatlan maradt vagy tipológiailag szervesen változott akkor sem mentesülünk az előbbiekben jellemzett lényegkutatás alól. Újból a „monade" kielemezése fogja csak eldönteni, hogy nem következett-e be mégis lakosságcsere. Mint említettük a „történelmi tér" esetleges változatlansága sem lehet érv a nép azonossága mellett akkor, lia a történelmi tér határait erős természeti határok alkotják. A történelmi tér szervetlen megváltozása azonban már erős érv lesz a hasonló, vagy szervesen továbbfejlődött leletanyag dacára, egy új nép beköltözése mellett. 5. A környezet helyzetének és változásának megfigyelése. Minden néj) bonyolult anyagcsere-viszonyban van környezetével és a környezetben bekövetkezett változások nagy hatással vannak valamely nép mindenkori formakincsére. Ezt a viszonyt az organizmus táplálkozásához hasonlíthatjuk a legjobban. A kultúra az idegen matériát saját énjének felépítéséhez használja fel. Saját énjének törvényeit követő tipológiai sorait táplálja velük. Valamely nép alkotásai során sok idegen anyagot is felhasználhat. Az idegen