Századok – 1944

Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351

AZ ŐSTÖRTÉNELEM MÓDSZERTANI ALAPJAI 11 mot, sőt egységes nyelvterületet kerestek. A kultúrkör fogalmából következik, hogy nem a leletek azonosak a kultúrkörrel, tehát nem a hasonló leletek és észlelések tömegét nevezzük kultúrkörnek, hanem a leletekből először rekonstruálnunk kell a kultúra képét és lényegi tulajdonságait. E kultúrának az etimológia meghatározása szerinti homogenitása az, amit kultúrkörnek nevezhetünk. Bizonyos, hogy az őstörténész az ethnológusnál mindig jóval szegényei)!) anyaggal dolgozik, ez azonban nem jelentheti a fantázia korlátlan érvényesülését, vagy a módszertan egyszerűségét, ellenkezőleg: módszerek finomítására kell, hogy ösztökéljen. III. A népi kontinuitás kérdése Valamely terület népi kontinuitásának kimutatása módszertanilag igen nehéz feladat, amelynek lényeges elemei a következők: 1. A leletek hitelességének és leletkörülményeinek pontos jeltárása. Mindenekelőtt a legnagyobb óvatossággal kell kezelnünk a kereskedelemből származó leleteket. A régiségkereskedők általában nem szívesen mondják el, hol vették a leletet, mert ez beszerző területekre vetne fényt, amelyet a múzeumok js kiaknázhatnak, így tehát bizonyos sablonos lelőhelyelnevezések alakulnak ki, amelyek teljesen ellenőrizhetetlenek, mint például: Óbuda, Duna-; medre, Erdély, Ószőny. Ezek az elnevezések többnyire jól ismpfct lelőhelyekhez kapcsolódnak. Az Erdélyi Nemzeti Múzeumban például egy nagy aranyleletet őriznék, amelyet eladója Mojgrád lilével látott el. A lelőhelyelnevezés természetesen egészen megbízási, tatlan. Az ősrégészetnek tehát mérlegelnie kell az eladó személyé^ s ismernie kell a megbízhatatlan kereskedőket. A kereskedők mindinkább kénytelenek lelőhelyelnevezést adni, mert ma már tudományos intézmény alig-alig vesz bizonytalan lelőhelyű, csupán tipológiai mérlegelésre lehetőséget adó tárgyakat. Kereskedelemből előkerült tárgyak lelőhelyelnevezését csak akkor fogadhatjuk el, ha a kereskedő a találó, vagy a régi tulajdonos eredeti levelével igazolja a lelőhely hitelességét. De még ez sem biztos módszer, mert a Nemzeti Múzeumnak egyszer egy bronz kardot kínáltak eladásra, amelyhez a találó eredeti levelét csatolták és végül kiderült, hogy a kard a közismert hajdúböszörményi kincsből származik és a sárospataki kollégiumból lopták el! Nagyon kell vigyázni a kereskedelemből előkerült, egy helyen lelt, nagyobb összetételű leletek elbírálásánál is. A kereskedő a leletösszefüggésben elhelyezhet oda nem tartozó tárgyakat, hogy az árat megnövelhesse. Sőt, kis fáradsággal „raktárleleteket" is összeállíthat. Mihelyt a legkisebb tipológiai, kronológiai vagy egyéb gyanú (pl. a patina nem egységes volta) felmerül, máris el kell tekintenünk a lelet nagyobbmérvű felhasználásától. Semmiesetre sem szabad a leletet fontos történelmi, vagy ethnikai követ-