Századok – 1944
Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351
356 GALLUS SÁNDOR tárgy és jelenségcsoport". A szó annyira meggyökeresedett már, hogy sokaknak fel sem tűnik a visszásság, ha például cseréptömegeik feldolgozásánál „kulturáról" beszélnek, vagy bizonyos csatttípusok, esetleg márványgyöngyök más területen való előfordulásából „kultúrkapcsolatokra" következtetnek, esetleg messzemenő történelmi következtetéseket vonnak le. Az ősrégészet elméleti fejlődése manapság azonban már lehetővé teszi, hogy a „kultúra" szót visszaadjuk eredeti jelentésének. Az előbb ismertetett jelenségre pedig jellegzetesebb és az őstörté-helem szempontjából is helyesebb műszót alkalmazhassunk. A megoldás útja világossá válik, ha felvetjük a kérdést, hogy az emberiség életjelenségei közül emez „individuálisan elkülönülő tárgy és jelenségcsoport" mivel azonosítható? A Kossinna-iskola inkább ösztönösen, mint logikusan egy-egy ily tárgy és jelenségcsoport (régiesen „kultúra") mögött egy-egy ősi nép vagy néptörzs jelenlétét állapította ineg. A hangsúly tehát az anyagról áttevődött az emberre. A Kossinna-iskola e felismerése kezdeti harcok után már átment a köztudatba és lényegében helyesnek mondható. Ha a nép definíciójából indulunk ki nem is juthatunk más következtetésekre. A nép egy régebbi meghatározásom szerint: az emberiség legnagyobb természetes egysége, amelyen belül az élet szellemi és természeti (naturális) formái azonosak. Egy nép kultúrája ezek szerint a nép szellemi síkon megvalósuló egységed Mi sem természetesebb, mint hogy az egységes életforçia következtében az emberi lélek minden megnyilvánulása egy népen belül a legnagyobb hasonlatosságot és rokonságot árulja el. A vallás alapélményei az erkölcsi magatartás eszményei, a társadalmi szokások szövevénye, az intézmények, hagyományok, ősi alapélmények (Spengler) egységesek. Ugyanezt az egységet mutatja a lélek megvalósulása a munkán keresztül is. Az alkotó erő az anyagon keresztül látható alakot ölt. A lélek a nyersanyagban rögzíti formaképzeteit, elképzeléseit, rendszereit. A szellemi életforma azonossága tehát itt is egységességet eredményez (egységes jellegű díszítőelemek, forma és stílussajátságok, tárgymegoldások, szerszámok stb.). Ugyancsak egységes formákat mutat a gazdálkodás, tehát az életlehetőségek megszerzésének- rendszere, de egységes és állandó jellegű (bizonyos határok között) a nép testének, fajiságának felépítettsége is. Ha az itt érintett alkotások maradandó része a földből iijra előkerül, akkor ez az egységesség a késő utókor által is felismerhető. El kell fogadnunk tehát a Kossinna-iskola ama tételét, hogy az ősrégészet teljes azonosság alapján kialakuló tárgy- és jelenségcsoportjai a nép vagy néptörzs emberi valóságának lecsapódásai. Láthatjuk, ha az ősrégészet ezt az előttünk álló együttest ,.kultúrának" nevezi, helytelenül jár el, mert ez az együttes egy s Részletesen kifejtve 1. Gallus Sándor: Nép és föld. A Barlha Miklós Társaság évkönyve, Budapest, 1943.
